A madártartás tudománya napjainkban rohamosan fejlődik. Korosabb társaink még emlékezhetnek a 30-40 éve a családi, ismerősi körben tartott papagájokra - ez rendszerint egyetlen madarat, általában hullámos papagájt jelentett, kicsi kalitkában tartva, néha kiengedve a lakásban. A közelmúltban a táplálkozás is nagyon statikus volt, kizárólag magokkal etették a madarakat.
Ember-papagáj kapcsolatban mindig is ott volt és ott lesz a csípés, mint általános probléma. Sajnos ez a jelenség sokszor okozza az elválást, ezért fontos megismerni a hátterét és a megfelelő kezelést, mert ez a dolog némi szoktatással és kis neveléssel egész jól kordában tartható.
A emberben szunnyadó madarazási hajlamot könnyen felszínre hozhatja barátoknál, ismerősöknél látott házi kedvenc, papagájos tv-műsor, vagy akár egy plázalátogatás, ahol valamelyik kirakatban impozáns madárkolóniát láthatunk. Az internetes médiában is gyakran találkozni papagájos videókkal, képekkel, amik felkelthetik az egyébként eddig kevésbé érdeklődő, laikus ember figyelmét.
A testbeszéd fogalmát elsősorban az emberi pszihológia és a viselkedéstan kapcsán ismerhetjük, de ugyanúgy jelen van az állatvilágban is, és ha jól ismerjük a jeleket, rengeteg hasznos információt tudhatunk meg vele a papagájunkról. A testbeszéd megértésével a papagáj viselkedése sokkal kiszámíthatóbb.
Papagáj és ember kapcsolatában az egyik legszebb pillanat, amikor a madár először csak engedi, később már kimondottan igényli gazdájával a fizikai kontaktust és a simogatást. De idáig sokszor rögös és kihívásokkal teli út vezet. Nagyon sok múlik a papagáj emberekkel kapcsolatos gyerekkori élményein.
Hol lakik a papagáj? A legtöbben erre azonnal rávágják, hogy kalitkában. Pedig ez nem feltétlenül egy jó beidegződés. A madártartás ma már sokkal több lehetőséget kínál ennél, és kedvencünk érdekében bizony érdemes is élni ezekkel. A papagájoknál a hely és a mozgás a két sarkalatos dolog, amire szükségük van.
A madártartás mint életforma egyik legnagyobb kihívása kedvencünk viselkedésének megértése. A gazda kezében van a lehetőség, hogy megértse és megnevelje a madarát, ezekhez azonban sokszor végtelen mennyiségű türelem szükségeltetik. A gyakorlással eltöltött idő meghozza a legfontosabb összetevőt, a tapasztalatot.
Az óriás papagáj tartása csupa kihívás. Nem egyszerű az élet ezekkel az erős papagájokkal. Az ara papagáj tartása hatalmas elkötelezettséget jelent és tudomásul kell venni, hogy nem mindenkinek való egy ilyen jellegű és ekkora feladat. Kisebb madárral szerzett tapasztalat előnyt jelent.
Házi kedvenceinknél az emberrel való megfelelő kapcsolat és viszony kialakulásához nagyon fontos a madarak számára a minél nagyobb
biztonságérzet és az egészséges mértékű önbizalom megléte. Ezeket a tulajdonságokat tudatosan lehet építeni, amire nem szabad sajnálni az energiát, mert megtérül.
A papagáj tartás egyik legnagyobb szépsége, ha madarunk barátként tekint ránk. A legtöbb esetben ennek eléréséhez rengeteg idő és türelem szükségeltetik. Kézzel nevelt madárral persze kisebb a kihívás, de egy szülők által felnevelt, fiatal példánnyal is jók az esélyek, mindössze türelem és kitartás kell.
Sokszor nem egyszerű eldönteni, hogy mi a jobb: ha párban (esetleg nagyobb kolóniában, röpdébe telepítve), vagy egyedül tartjuk a papagájunkat. Számos érv létezik mindkét tartási mód mellett. Egy biztos: mindkettő számos feladatot ró a gazdira, mert a papagájtartásnak semelyik formája nem könnyű feladat.
Tudjuk, hogy az ember életciklusát a világos és sötét időszakok, vagyis a nappalok és éjszakák állandó váltakozása milyen nagy mértékben képes befolyásolni. Aki járt már falun, jó eséllyel hallotta a legendát, miszerint a tyúk fejét a szárnya alá dugva az állat azonnal elalszik. Na de hogy van ez a papagájoknál?
A papagáj életciklusának meghatározó szakasza a fiatalkor. Itt dől el a külvilággal, a társaival és persze gazdájával, az emberrel alkotott viszonyának minősége, kifejlődik a személyiség, és eldől az a lényeges kérdés is, hogy kezes lesz-e a madár. A nevelés ebben a korban a legeredményesebb.
A papagáj az európai kontinensen sehol nem őshonos, az 1800-as évektől kezdődően hozták be kereskedők, hajósok elsősorban Ausztráliából és Afrikából, később pedig Dél-Amerikából. Ez máris előrevetíti a tartásukkal kapcsolatos legnagyobb problémákat, az etetést és az európai klíma elviselését, na és persze a mozgásigényt.
A Kis Herceg című remekmű óta tudjuk, hogy háziállatot tartani mindig sok felelősséggel jár. A mesében egy róka volt az alany, és bár ő nem egy klasszikus házi kedvenc, mégiscsak hasonlít a leggyakrabban tartott négylábúakhoz, a kutyához és a macskához. De felelősség és feladat kérdésében a papagájok sem maradnak alul!
A madarak társas lények, a természetben madárrajokba verődve élnek fajtársaikkal. Együtt kelnek és fekszenek, együtt mennek táplálkozni és együtt játszanak, bizonyos fajok még a költés idejére sem távolodnak el túlságosan a falkától. Ha valamilyen körülmény miatt egyedül szeretnénk tartani a madarunkat, arra fel kell készülni, hogy ne a papagáj lássa kárát.
A természettől elszakadt-elidegenedett ember egyre inkább próbálja közelebb hozni magához az állatokat. És ha háziállatról beszélünk, manapság már mindenképpen meg kell említeni a papagájt, mint lehetséges választást. Ez az okos és gyönyörű madár hosszú ideje háziasított, nem csak elviseli, de igényli is az ember közelségét és képes a négylábúakhoz hasonló szinten ragaszkodni hozzá, ami persze felelősséggel is jár.
Ismerős hirdetési szöveg ez, melybe bele lehet futni néha, és elsőre talán még meggyőzően is néz ki. De érdemes bepillantani a színfalak mögé, mert az efféle mutatvány bár vevőcsalogató, de nem minden esetben azt takarja, amit gondolunk, és más buktatók is fel tudnak merülni egy ilyenfajta üzletnél.
