A tudóstársadalom óvatosan ünneplik az évtized ebből a szempontból legjobb évét. A narancshasú a világ legkritikusabban veszélyeztetett papagája. Idén eddig legalább 40 narancshasú papagáj tért vissza Tasmania távoli tenyészhelyére, miután erőteljes erőfeszítéseket tettek egyedszámuk növelésére. Tudósok óvatosan ünneplik az évtized ebből a szempontból legjobb évét. A narancshasú a világ legkritikusabban veszélyeztetett papagája.
A narancssárga hasú papagájok száma olyan erősen csökkent az elmúlt években, hogy a tudósok öt éven belülre tették a konkrét kihalásveszélyt. Mindössze 23 madár érkezett tavaly tavasszal a faj szaporodási helyére, Melaleucába, a tasmániai világörökség pusztájának mélyére. Az elkövetkező évekre nézve a tudósok ennek a számának a megduplázására számítanak, miután egy évvel ezelőtt sikeresen szabadon engedték a papagájokat egy fogságban tartott tenyésztési programból.
A tasmaniai kormány tudósai 34 kifejlett madarat engedtek szabadon, ennek eredményeképpen a vad és fogságban tartott papagájok keverékéből 37 utód született. A nyáj aztán februárban tovább erősödött 49, fogságban tenyésztett fiatalkorú szabadon bocsátásával, így már 118-ra nőtt a teljes szám. A törpepapagáj méretű fajok védelme mozgás közben nehéz, mivel madarak vándorolnak a szárazföld déli része és Tasmania északnyugati része között.
A várt 40-es egyedszámot viszonylag hamar, a szezon elején elérték, 23 tojó és 17 hím tette meg a visszautat. "Ez nagyon jó hír "- mondta Paul Black, a tasmániai környezetvédelmi osztály narancssárga hasú papagájprogram-menedzsere.". Korábban az elmúlt évtizedre vetítve a legtöbb papagáj 2014 és 15 között tért vissza Melaleucába. A legalacsonyabb pontján a vadon élő tenyészállomány 17-re csökkent, köztük csak három nősténnyel. Ez azt jelenti, hogy a faj jelentősen csökkent génállománnyal rendelkezik, növelve annak kockázatát, hogy az egész fajra kiterjedően gyengébb immunitással rendelkezzenek.
A létszám növekedése ellenére a papagájpopulációt továbbra is veszélyesen alacsonynak tartják, és a tudományos beavatkozást tartanak szükségesnek. Egy 2017 év elején megjelent tanulmányból hogy a Melaleuca-ban elvégzett munka, amely magában foglalja a fészekdobozok és az élelmiszerek biztosítását, növelte a madarak mobilitási lehetőségeit, de nem befolyásolták érdemben a teljes túlélést.
A projekt vezető szerzője, Dejan Stojanovic, az Ausztrál Nemzeti Egyetem munkatársa azt mondta, javasolta, hogy legyen a helyreállítási program holisztikus, és megkísérli kezelni a vándorlás során felmerülő kockázatokat, valamint növelni a tenyésztés alatti egyedszámokat. Az elképzelés szerint a fiatalokat 1 év fogságban tartást követően engednék szabadon a vadonba.
"A fajra a legnagyobb veszélyt a kis vagy csökkenő populáció jelenti, ezért minden alkalommal megünnepeljük, amikor újabb madarak élik túl a vándorlást és a telet "- mondta. A tudósok közben azon dolgoznak, hogy ismét növeljék a fogságban tenyésztett papagájok szabadon bocsátásának számait. A következőkre nézve ez 31 felnőtt elengedését jelenti majd.