Járvány az új-zélandi kakapóknál
Dr. Chatterton Anglia északi részén nőtt fel, és mindig lenyűgözték őt Gerald Durrell könyvei, aki a veszélyeztetett fajok megmentésével foglalkozott, és idővel ő is erre az útra lépett a világ másik oldalán.
Chatterton és csapata az év legnagyobb részét a karantén körülményeinek bevezetésével és az új kezelések kipróbálásával töltötte az Új-Zéland kakapóját sújtó gyilkos betegség frontvonalán. Chatterton mindezt az Auckland Állatkert állat-egészségügyi szolgálatának igazgatójaként teszi az Új-Zélandi Megőrzési Orvostudományi Központnál. Még egy normál évben is az állatorvosok egész csoportja gondoskodik az állatkerti állatokról, és az ország vadállatainak kezelése még ennél sokkal komolyabb, de 2019 "monumentális" volt, mondja.
A légzőszervi betegség, az aspergillosis tavaly áprilisban kezdett elterjedni a veszélyeztetett kakapó-populációban, fenyegetve a madár eddigi legsikeresebb tenyész-idényét. A Kakapó nem csak ritka, de sérülékeny is: röpképtelen, éjszakai papagáj, aki futva közlekedik. csak 3-6 évente szaporodnak, ezért is volt kivételesen jó a tavalyi év, amikor rengeteg tojást raktak, vélhetően a kiemelkedően jó gyümölcstermés által ösztönözve. Az új-zélandi minisztérium intenzív intervenciójának köszönhetően a déli félteke nyarának végére a Kakapo helyreállítási program keretében összesen 147 kakapó 80 csibét hozott létre - ez rekordszám, figyelembe véve a súlyosan beltenyészett fajok küzdelmét a meddőséggel.
Az Auckland Állatkert állatorvosai felváltva dolgoztak a távoli szigeteken élő természetvédelmi dolgozókkal együtt a papagájok élőhelyén. Áprilisra mindenki kimerült. Aztán az egyik tojó elpusztult, mint kiderült, aspergillosisban, ami egy brutális fertőzés, a madarat megfojtják a tüdejében kialakult gombák.
"Nehéz diagnosztizálni, rendkívül nehéz kezelni, és általában halálos, különösen a vadon élő madarak esetében. Általában csak megtaláljuk az elhullott állatokat" - mondja Chatterton. A betegséget korábban csak egy kakapóban fedezték fel. "Úgy gondoltuk, hogy talán csak egyedi esettel állunk szemben."
A vadonban egy vérvizsgálat kivitelezése nagyon sok idő és mire lezajlik, általában már túl késő megmenteni őket. A betegség időben történő diagnosztizálásának egyetlen biztos módja a CT-vizsgálat, vagy az endoszkópia használata a tüdő gombás fertőzésének észlelésére. Az állatorvosok és a tudósok elkezdték feltérképezni, melyik kakapó osztott meg egy fészket a beteg madarakkal és melyek ették ugyanazt az ételt. A kritikus állapotú papagájokat evakuálták.
A tudóscsapat tisztában volt a fenyegetés nagyságával: "Arra gondoltunk, hogy ez az egész szigetet érintheti. Bármikor kihalhatnak. Elveszíthetjük a populáció felét is a betegség kitörése miatt, és ez évtizedeke visszavetheti a programot." Az aspergillózist orális gombaellenes gyógyszerekkel lehet kezelni, ha elég korán felfedezik. "Ez a kezelés nagyon jól működött más papagájoknál, de minden fajnak különféle adagot kell kapnia" - mondta Chatterton. "Sokan már a halálukon voltak, így nagy adagokkal indultunk, de megvolt bennünk a félelem, hogy ezzel esetleg kárt is tehetünk a kevésbé súlyos állapotú egyedekben."
Annak érdekében, hogy a gyógyszereket a madarak légzsákjába juttassák, az állatorvosoknak porlasztót kell használniuk. A madarak méretéből adódóan erre a célra az emberi csecsemők számára kifejlesztett modell bizonyult a legmegfelelőbbnek. A dolog működött, azonban Új-Zéland kis ország, és kezdetben csak két eszköz volt elérhető. "A kórházban csúcsidőben 19 madarat láttunk el, mindegyiket napi kétszer 30 percig porlasztva, de csak két porlasztóval dolgozhattunk. Heti vértesztet kellett végezni, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a gyógyszerek miatt kialakuló májkárosodással nem öljük meg őket, és a 19 madarat naponta kétszer etetni és tisztítani is kellett."
Önkéntes állatorvosok érkeztek segítségként a világ minden tájáról. Extra helyeket építettek a madarak elhelyezésére. Az emberek felszereléseket, takarókat és paplanokat hoztak be otthonról, hogy legyen mivel letakarni a padlót. Ezeket minden nap ki kellett mosni. Mások a város regionális parkjaiba mentek, hogy összegyűjtsenek egy adagot az őshonos növényekből, amiket leginkább eszik a kakapó.
Szeptemberre 51 kakapó-t evakuáltak és vizsgáltak be - ez az egész populáció csaknem egynegyede. 21 fertőzött közül 9 pusztult el, a halálesetek többsége a gombaellenes kezelések megkezdése előtt történt. Számos madárnak hónapokig tartó, napi ápolásra volt szüksége, de a járványt visszaszorították. A jelenlegi egyedszám 211, hét évvel ezelőtt mindössze 123-an voltak. Tehát sokkal boldogabb a történet vége, mint bárki várta volna.