Sok arának még egész fiatalon röpképtelenre nyesik a szárnyait, megtagadva tőlük a repülés lehetőségét. Ezeknek a szuperintelligens madaraknak nagyon eltérő igényeik vannak, mint kisebb méretű fajtársaiknak, amelyek a tenyésztésre és háziállatoknak tartott madarak többségét teszik ki. Az óriáspapagájt madárházban ideális tartani, ahol aktívabb és ösztönzőbb életet élhetnek.

Kéktorkú arapapagáj


Úgy tűnik, hogy Európában, és benne lassan talán Magyarországon egyre inkább felfogják az életminőség fontosságát a madárházakban tartott, nagyobb papagájok esetében. Az arák - a jácintin kivételével - valójában lombkorona-madarak, ezért a madárházban is magasságra van szükségük. Sajnálatos módon ezt ritkán kapják meg. A Loro Parque-nál tartott madárkiállításon az ara-madárházak között voltak 4.8 m magasak is. A papagájok viselkedése ezekben a magas madárházakban egészen más. Magabiztosabbak és nyugodtabbak. Igaz, hogy emberi szempontból egy ekkora épület üzemeltetése problémás, például létrára kell mászni, hogy megnézhessük a fészekdobozokat - de ez kis ár a papagájok jólétéért. Egy ilyen madárházban tenyésztették először sikeresen Európa területén a kéktorkú arákat.

Tojóláda ara papagájoknak


A tenyésztés szempontjából fontos gyakorlati okok vannak, amelyek miatt a papagájoknak képesnek kell lenniük a repülésre. Ezt egyre több, olyan tenyésztő tapasztalata bizonyítja, akik hatalmas helyen, nagy szabadságban tartják az arákat. Nagy hely alatt legalább 30 méter hosszút kell érteni. Az egyik madárparkban található madárház 45 méter hosszú, fiatal Buffon-ok és katonaarák élnek benne nagy számban. Ez a látvány sok emberre gyakorolt már elég komoly hatást, ami nagyon biztató.

Röpde a nagyoknak


Ezeknek a nagy madárházaknak az előnyei között szerepel a fokozott mozgás és tornázás lehetősége, illetve, mivel sokan elférnek benne, ezért sokkal nagyobb a párválasztási merítés, aminek egyértelmű következménye a nagyobb számú pár és ezen keresztül a sikeresebb tenyészidőszakok. Lényeges, hogy csak az azonos fajtájú, és emiatt nagyjából azonos fizikai erővel bíró madarak legyen egy térben tartva, mert egy párzási időszakban nem ritka területi vagy féltékenységi harc akár halálos sebekkel is járhat.

Hangsúlyozni kell, hogy a nagyobb papagájok tenyésztésével kapcsolatos kudarcok fő oka az összeférhetetlenség. A nagytestű fajok magas ára is arra utal, hogy nehezebb összeállítani egy olyan csoportot, amelyben az egyes egyedek kipróbálhatóak különböző partnerekkel, vagy megengedhetik maguknak a társválasztás luxusát. Noha igaz, hogy Európában és az Egyesült Államokban sok nagy ara pár szaporodik kicsi ketrecben élve, ez valószínűleg csak azért lehetséges, mert az adott hím és tojó kompatibilis.  A zárt térben az összeférhetetlen madarak sok stressznek vannak kitéve. Az arcon a csupasz bőr sérülései vagy karcolások jelezhetik, hogy a madarak harcoltak. Két nagy madár együtt tartása egy kis madárházban úgy, hogy nem boldogok együtt, nem csak érzéketlen dolog, de akár az egyik halálához is vezethet - nem feltétlenül közvetlenül, de a stressz révén, amely betegségek kialakulását okozhatja.


Papagájkényeztetés


Ők jól megvannak egymással


Tágas házban tartva a papagájok nagyon örülnek mindenkinek, aki meglátogatja őket. Az ideális araház, a szakértői vélemények szerint elég nagy ahhoz, hogy a madarak repüljenek, amikor csak akarjanak. Ez azt jelenti, hogy a hossza legalább 12 méter. A madarak nagyon sok időt töltenek járással vagy mászással, de ez nem indokolja, hogy elvegyük tőlük a repülés lehetőségét. Egy ara repülés közben, még madárházban is, csodálatos látvány. Az életminőség olyan fontos - különösen a 3 láb (vagyis 1 m) szárnytávolságú madarak számára.

Már említettük a madárház másik fontos dimenzióját - a magasságot. A magas madárházban tartott ara papagájok is általában a lehető legmagasabb pontokon tartózkodnak. Bár kevés magántulajdonos engedhet meg magának 5 méter körüli magasságú madárházat, az állatkerteknek erre törekedniük kell. Ezeknek a nagy madaraknak a valódi fensége csak ilyen körülmények között értékelhető. Érdekes szempont az is, hogy az ara papagájok háziasítása mindössze 1-2 generációra nyúlik vissza, a jelenlegi társpapagájok ősei még mind a vadonban éltek, fel sem merült, hogy ne repüljenek. A cél azonban az, hogy otthonukban és madárházukban ugyanolyan kényelmesen érezzék magukat, mint a kutyák és macskák, akiket már generációk százaival ezelőtt háziasították.

Papagáj Youtube: TollasTV 4. rész

A ara papagájpár lakóhelyének nagyobbnak kell lennie, mint ahol csak úgy elférnek. Akkora területnek kell lennie, ahol a fogságban élő papagájok összes létező igénye megvalósítható. Ez például azt jelenti, hogy hetente frissen vágott ágakat kell biztosítani. A fémváz a legjobb a  tenyészpárok tartástára. Tenyésztési időn kívül, fiatal egyedek tárolására használt házak esetében egy erős faváz is megfelelő lehet. Egy nagy területen a papagájok kevésbé pusztítóak, feltéve, hogy rendszeresen ellátják őket rágni való ágakkal. Nem szabad elfelejteni, hogy nagyon fontos minden ara esetében, hogy elfoglalva tartsák őket. Erre nincs jobb módszer, mint az ágak szétrágatása velük. Ezt nagy élvezettel teszik, és a kérgek apró darabjai, amelyeket gyakran lenyelnek, szinte biztosan jótékony hatással vannak rájuk. A függőlegesen lógott kötelek is sok szórakozást és játékot nyújtanak a papagájoknak.

A nagy arákat növényekkel alaposan beültetett madárházakban lehet tartani. A növényeket ritkán pusztítják el, kivéve ha a madárház túl kicsi. A növények jelenléte akár a madárház belsejében, akár annak közelében, jótékony hatással van a papagájokra és más madarakra. A szabadban történő madártartásnak hátrányai vannak, különösen a biztonság szempontjából. Ennek ellenére az életminőséget annyira javítja az időjárásnak való kitettség (természetesen a szélsőségektől való védelem mellett) és a különféle évszakok váltakozásai, valamint az égbolt és a helyi vad madárvilág megfigyelésének lehetősége, hogy ezek az előnyök meghaladják a hátrányokat. A papagájok rendkívül figyelmesek, és élvezik a körülöttük zajló eseményeket. Egy épület belseje olyan mindenképpen környezet, amelyben teljesen hiányzik a külvilág rengeteg ingere, kivéve, ha sok erőfeszítést teszünk ezek valamilyen módon történő pótlására.




Az étel is fontos szerepet játszhat az unalom enyhítésében. A nagy papagájokat naponta kétszer - és háromszor is etetni kell, főleg akkor, ha vannak a fészekben fiatalok is. A Palmitos Park tenyész-központjában a gondozás alatt álló nagy papagájok a tenyészidőszakban mindig naponta kétszer kaptak dióféléket, amikor anyagi megfontolásból ezt a mennyiséget lecsökkentették, akkor meg is állt a szaporodás. A magas zsírtartalmú ételek tehát nélkülözhetetlenek a nagy arák tenyésztéséhez. Sokaknál a makadámdió adja meg azt a pluszt, ami az utódok létrehozásához hiányzik.

Papagáj Youtube: Állati párosodás - zöldszárnyú papagájok

A nagypapagájok diétájának változatosnak kell lennie. Úgy tűnik, hogy képesek megkülönböztetni az ízek finom különbségeit, és sokuk esetében egészen nyilvánvaló bizonyos élelmiszerek preferálása. Egyes papagájok kifejezetten kísérletező személyiségek és nagyon sokféle papagáj eleséget hajlandóak megkóstolni. Ennek az igénynek a kiszolgálása segít gazdagítani életüket. Az olyan diófélék, a brazil, a pekándió és a makadám, általában az összes többi élelmiszerhez képest előnyben részesülnek. Mandulát, mogyorót és fenyőmagot is szívesen fogyasztanak, és a jácint arák rendszeresen eszik a kókuszdiót. A földimogyoróval kapcsolatosan megoszlanak a vélemények: az kétségtelen, hogy megeszik, de aflotoxin-tartalmuk miatt veszélyesek, ezért főzve kell felkínálni őket, ettől ízletesebbek is.

Gyanítható, hogy a legtöbb nagy ara nem kap elég diót, részben azért, mert drága. Ez egy másik szempont, amelyet figyelembe kell venni, mielőtt nagypapagájok tartásáról hoz döntést valaki. Mert őket tartani nem olcsó. A papagájoknak nemcsak a magas zsírtartalmú ételekre van szükségük, de nagyon sok foglalkozás is kell nekik.

Dióevés


Ha a párban tartott papagájoknak kínált diómennyiség korlátozott, annyira megőrülnek érte, hogy megszerezzék a részüket, hogy tökéletesen eltanulják két dió egyszerre tartásának technikáját, nehogy más madarak elvehessék őket. Ennyire szeretik a diót. A diófélék naponta kétszer történő etetése, ahelyett, hogy reggel nagyobb mennyiségben kapnák, enyhíti a napi monotonitást. A dió melletti kiegészítő eleségeknek csak a fantázia szabhat határt, nyár végén és ősszel például a galagonyabogyókkal teli ágak megfelelő táplálkozást és elfoglaltságot biztosítanak.

A papagájok csak pellettel való etetése, amint azt az USA-ban láthatjuk, sokak szerint kegyetlenség egyik formája. Ezeknek az intelligens madaraknak szükségük van foglalkozása és stimulációra, mely jelentős részben olyan ételek széles választékából származik, amelyek kontrasztos ízzel, textúrával, színekkel a csőr használatának többféle variációját biztosítják. Bár hatalmas csőrük van, ez nem azt jelenti, hogy ne élvezhetnék akár a nagyon kicsi ételeket is. A nagy jácintara, az arák legnagyobbja kifejezetten szórakoztató látvány, amikor hatalmas csőrével az apró magokkal bűvészkedik, és aztán szelektíven félredobálja a még apróbb héjakat. A papagájok általában a gyümölcsöket részesítik előnyben a zöldségekkel szemben. Kedvenceik a narancs, a gránátalma, a szőlő, a guava és a naspolya. De az összes többi szokásos fajta is felkínálható. Főtt csirke csont (éles csontok nélkül) és más főtt hús is jó időnként.

Jácintara


Kevés fogságban tartott madárnak van olyan nagy szüksége arra, hogy elfoglalják, mint az aráknak. Nincs jobb módszer erre, mint megengedni nekik, hogy szaporodhassanak. A mai, megváltozott pénzügyi és mezőgazdasági légkörben, ami nagyon más, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, sok faj tömegtermelése nem bölcs. A jelen helyzet csökkenti az árakat, és megnehezíti a fiatalok eladását. A jelen helyzet csökkenti az árakat, és megnehezíti a fiatalok eladását. Ezért kisebb hangsúlyt kell fektetni bizonyos fajok szaporítására, és nagyobb hangsúlyt a szülői nevelésű fiatalok tenyésztésére.

A tojások mesterséges inkubációval történő keltetésének, vagy a csibék korai életkorban történő elválasztásának mindig terjedő divatja káros pszichológiai mellékhatásokkal járhat mind a tenyészpárokra, mind a csibékre nézve. A fiatalokat nevelő nagy arapapagájok megfigyelése páratlan élményt tud nyújtani. A legfontosabb takarmányozási szempont, hogy a nevelési étrend nem lehet kalcium-hiányos. Kalcium (és D3 - vitamin) kiegészítők hozzáadása az ételhez a nevelési időszakban elengedhetetlen.  A fiatalokat legalább hat hónapig a szüleiknél kell hagyni, de még jobb, ha ezt egy évig tesszük. Ha a szülők észszerűen szelídek, mivel a legtöbb kicsi magántenyészetben van, ezért ők is azok lesznek.

Inkubátor


Egyes papagájokkal ellentétben az ara papagájok általában könnyen elfogadják a felkínált fészekhelyet. Ennek oka az lehet, hogy vadonban ez a nagyméretű faj nem képes könnyen megtalálni a fészekhelyeket, ezért alkalmazkodónak kell lenniük. A brazíliai Pantanal régióban a jácint ara papagájok újabban már a vadonban élve is elfogadják az ember alkotta fészket a természetes fészekhelyek drasztikus hiánya miatt. A sziklák a Lear papagájok, és egyes területeken a zöldszárnyú arák természetes fészkelőhelyei. Néhány ara a vízszintes fészekdobozokat részesíti előnyben. Ennek oka, hogy meleg éghajlaton nagyobb teret enged a növekvő fiataloknak a mozgáshoz, eléggé össze lennének zsúfolva egy függőleges dobozban. Külső fészekdobozok használata esetén azokat erős hegesztett hálóba kell berözgíteni, és az anyaguknak is vastagnak kell lennie. Mindkét óvintézkedés hozzájárul a balesetek elkerüléséhez, ha a madarak nagyon rombolónak bizonyulnak, ami nem ritka.

Alapvető fontosságú a madárházon kívüli vagy belüli fészek rendszeres ellenőrzése. Ezt meg lehet oldani kémlelőlukkal, vagy akár kamerával is, persze ez utóbbit úgy kell elhelyezni, hogy ne tudja elpusztítani a papagáj. A fiatal növekedésével a szülők egyre agresszívebben fogják védeni a területüket.

Veszélyes mutatvány


Nem szokatlan, hogy a nagy arafészek többemeletnyi magasságban vannak, ha lehetőséget adnak nekik erre. Egy Dél-Afrikai tenyésztő, Willem Grobler semmit nem bíz a véletlenre. A papagájainak három különféle helyet kínál egyszerre - a hagyományos fészekdobozt, egy rönköt és a téglaépítésű fészket a földön. A különböző párok különböző helyeket választottak. Egy szűk bejárat hozzáadásával a tenyésztő átalakított néhány fémhulladék-tartályt is, Európában ezt kiszárított boroshordókkal szokták csinálni. Gill Duvenage volt az egyik legtapasztaltabb Dél-Afrikai ara tenyésztő. Nagyon nagy fémhordókat használt, amelyek a lehető legmagasabbra voltak feltéve. A tenyészidőszak alatt aztán hordozható létrák segítségével vizsgálják meg a madárházak minden egyes tojóládáját. Mindegyiken ellenőrzőablak van.

Már említettük korábban, hogy mi a nagypapagájok tenyésztésének három legfontosabb tényezője - ezek a repülésre alkalmas lakóhely, a pár tényleges egyezése és a megfelelő étrend. Egyes papagájokkal ellentétben a nagy papagájok általában elég könnyen szaporodnak, ha ezek a követelmények teljesülnek. De ha nem, akkor mi a teendő? Először is, meg kell győződni róla, ha ellentétes neműek. Ha sikeresen megerősítést nyert, hogy felnőtt pár, és kompatibilisek is egymással, de ennek ellenére nem próbálnak szaporodni, lehet, hogy valami stresszes a környezetükben, vagy legalább az egyik madár beteg, vagy valamilyen okból nem alkalmas tenyésztésre.

Emlékszem arra az esetre, ami egy jácint ara párral történt, akiket a Palmitos Parkban tartottak. Kompatibilisnek tűntek, de a tojó sose ment be a fészekdobozba. Ehelyett úgy csinált, mintha a földön próbálna meg fészkelni. Ezért hát kapott egy fészket a földön. Érdekes események következtek. A tojó elkezdett bejárni a földön elhelyezett odúba, de tojást sose rakott. Ezért orvosi vizsgáltnak vetettük őt alá, mely során kiderült, hogy kevés a petesejtje. Miután ez nem volt új jelenség, több, tenyésztésre alkalmatlan nősténnyel is találkoztunk már, ezért lecseréltük őt egy másik tojóra. Három hónappal később az tojó  lerakta az első tojást, amely azonban meddő volt. Hat hónapon belül azonban megkaptuk az első csibét ebből a párból.

Készül a tojóláda


Félkész láda a magasban


A kis fajta papagájok termékeny tenyésztők, és a legtöbbjük könnyen elfogadja azt a társat, akivel összerakják őket. A nagy ara papagájok viszont nemcsak nehezen párosíthatók, hanem veszélyesek is lehetnek egymásra az agresszió miatt, amelyet egymás felé mutatnak. Általában nem lehetséges az újonnan kialakult párokat állandó megfigyelés alatt tartani - és itt jön be a más említett megfigyelőmonitorok felbecsülhetetlen értéke. Ezek az eszközök a leghasznosabb modern találmányok közé tartoznak, órákat el lehet tölteni velük a papagájok megfigyelésével, mely során rengeteg olyan élvezetet és információt adnak, amelyeket egyéb módon lehetetlen megszerezni. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a monitorok is biztonsági célokra is tökéletesek, például éjszaka, amikor bármilyen szokatlan hang megijesztheti a papagájokat, vagy figyelmeztethet betolakodók jelenlétére is.




Ismerkedés


Az észrevétlen megfigyelés tehát egy kritikus pontja a papagájtartásnak. Sok papagáj nem viselkedik ugyanúgy, ha tudomást szerez róla, hogy megfigyelik. Ez különösen a háziállatként tartott, kézszelíd egyedekre igaz. Emberek jelenlétében néhány szelíd ara konkrétan versenyezni kezd az emberi figyelem miatt. A megfigyelő monitor viszont felfedheti, hogy más körülmények között hogy viselkednek egymással. Másrészt a kamera és a monitor azt is képes jelezni, hogy két madár egyáltalán nem kompatibilis egymással, esetleg az egyik még domináns is a másikkal és elnyomja őt. Erre utalhat a fej kopaszodása is, ilyenkor vélelmezhető, hogy a másik madár tépte ki a tollazatot. A szorosan kötődő párok órákat töltenek egymással békésen.

Nincs értelme túl sokáig együtt tartani a nyilvánvalóan inkompatibilis felnőtt párokat, kb. egy év elteltével inkább új párokat kell találni. Ha ezt a gyakran nehéz és drága lépést megtesszük, az esélyt ad a sikerre a tenyésztésben. Ha nincs lehetőség cserére, akkor meg kell próbálni más, mindenképpen tágasabb környezetbe helyezni a reménybeli tenyészpárt. Persze ez se olcsó mulatság. A Palmitos Park tenyész-központjában egy pár a katonák közül nem volt sikeres a tenyésztésben.  A nőstény mindig az ülőfáról tojt meg, sose az odúban. A megoldás az lett, hogy néhány hónapra áthelyezték őket egy hatalmas röpdébe, ahol kiröpködhették magukat, utána visszatérve az eredeti helyükre, a nőstény már az odúba tette le a tojásokat. Soha többé nem tojt az ülőfán a későbbiekben sem.


Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy minden tényező kedvező, gyakran vannak problémák, különösen a keltethetőség szempontjából. A keltetés jelenti a legtöbb problémát a jácint ara papagájjal. A mesterséges inkubáláshoz először is el kell távolítani a tojást. Utána ajánlatos a lehető legjobb minőségű gépet használni, Európában ez a Grumbach. Ajánlott, hogy a tojásokat, amelyeket eltávolítani tervezünk, az inkubációs periódus első harmadában hagyjuk a nőstényeknél. A kikelési problémák ugyanis nagyobb valószínűséggel fordulnak elő azoknál a tojásoknál, amelyeket a lerakás után azonnal elvettek a tojótól. A papagájtojások esetében a kis mennyiségű tojássárgája miatt a vérmembrán megfelelő növekedéséhez ajánlott a szokásosnál gyakrabban, óránként egyszer megforgatni.

Szinte minden inkubátorban kikelt csibét utána kézzel nevelnek. Ez hasznos lehet a jövőbeni tenyésztési célokra való felhasználásnál, mert így általában a saját fajtájukkal együtt nevelkednek. Az egyedülálló csibék problémásabbak lehetnek, túl gyorsan válnak függetlenné és mivel ritkán kapnak elégséges figyelmet, hamar tolltépőssé válhatnak. Ha van rá lehetőség, mindenképpen együtt kell nevelni őket más kis papagájjal, az se baj, ha eltérő fajtájúak. A tenyésztésre szánt nagy ara papagájt csak akkor szabad kézzel nevelni, ha egy másik nagy ara is együtt nevelhető vele.


Ha sikeresen kikeltek a kis papagájok, van egy fontos dolog, amit ajánlott betartani. A függetlenné válás első néhány hónapjában a kispapagáj takarmányszükséglete szignifikánsan nagyobb, mint felnőtt társaié, beleértve a szüleit is. Több ételre van szükségük, mint felnőtteknek. Ez az a kor, amikor nagyon könnyen ki tud alakulni az alultápláltság. Ezért az ételmennyiséget nem szabad csökkenteni vagy spórolósan adagolni.

Fiatal korban az arákat könnyebb összepárosítani későbbi tenyésztés céljára, mint felnőttként. Ezenkívül a kedvtelésből tartott állatok esetén mindig szem előtt kell tartani a féltékenységi elemet is, ami csúnya harcok kiváltója lehet.

Ara papagájok tenyésztése - problémák és módszerek, óriás papagáj eladó

Ha végleg eldöntöttük, hogy egy tollas társsal bővítjük fel lakóközösségünket, egyáltalán nem mindegy, hogy honnan szerezzük be őt. A vásárlás alapvetően 2 forrásból lehetséges: bemehetünk egy kisállat-kereskedésbe, vagy megvehetjük egy tenyésztőtől. Nagytestű, igazán egzotikus papagájt (ara, jákó) boltban nem tartanak.

A különféle filmekben is feltűnő, folyékonyan és értelmesen beszélő papagáj karaktere a Kincs ami nincs Paquito-jától kezdve számtalan alkotásban feltűnik. Ezekből a szerepekből kialakult egy sztereotípia, ami azért nem teljesen fedi a valóságot, ezért érdemes ennek a témának egy kicsit a mélyére ásni.

A háziállatként vagy hobbimadárként tartott, otthoni papagájok kivétel nélkül egy nagy csoportba, az úgynevezett papagájalakúak közé tartoznak. ők pedig a a madarak osztályának egyik rendjébe tartoznak rendszertanilag, besorolásuk összesen 443 fajt számlál. Sokuk a legtöbb rajongónak már ismerős lehet.

• Ahogy a termelésre tartott csirkéknél, akik az élelmiszeripar számára gyártják ...

• Bármilyen fajta papagáj szaporításának alaptétel, hogy csak akkor fog sikerülni, ...

• Ha otthon már van egy kész madárkolóniánk vagy akár csak ...

• Rendszeresen előfordulhatnak olyan élethelyzetek, amikor a papagájunkat hordozóba kell tennünk, ...

• A papagáj tartás egyik legnagyobb szépsége, ha madarunk barátként tekint ...

• A kutya-és macskatartók sokat tudnának mesélni az egész éjjel nyávogó, ...

Az óriáspapagáj mint háziállat egyre népszerűbb. Magyarországon a nagy papagájok között a kék-sárga ara papagáj vezeti a listát, ezt a fajtát ismerik a legtöbben (már csak a kalózfilmekből is) és az alapvetően macerásan tartható és nemritkán problémás személyiségű óriáspapagájok között ő a legjobban kezelhető, tartható.

Lenyűgöző szépségű és egyben a legnagyobb méretű díszmadarak. Egy méter körüli hosszuk és nem ritkán 2 kilogrammot is elérő súlyuk van. Dél-Amerikából származnak. Fő tápláléka a dió és a különféle gyümölcsök, kisebb részben zöldségek. Csőrük a legkeményebb magok feltörésére is alkalmas. Hosszú életűek, megfelelő körülmények között tartva 40-50 évig elélnek, de a 70 év sem lehetetlen.
Hazánkban a két legelterjedtebb faj a Sárga-kék ara (Ara ararauna) és a Zöldszárnyú ara (Ara chloroptera). Tartásuk CITES engedélyhez kötött. Az ara papagáj rendkívüli intelligenciával rendelkezik. Barátságos, szeretetteli és játékos, erősen kötődik a gazdájához, de ugyanakkor nagyon igényli is a foglalkozást, elhanyagolva rosszekedvűvé válik. Beszédképessége nagyon jó, tanulékony fajta.
Megfelelő körülmények között tartva fogságban is szaporodik. Helyigénye nagy, kerti röpdében vagy madárszobában kell tartani.

• YOUTUBE
• BLOG.HU
• INSTAGRAM