Az óriás papagáj tartása csupa kihívás. Nem egyszerű az élet ezekkel az erős papagájokkal. Az ara papagáj tartása hatalmas elkötelezettséget jelent és tudomásul kell venni, hogy nem mindenkinek való egy ilyen jellegű és ekkora feladat. Kisebb madárral szerzett tapasztalat előnyt jelent. A tartás során a gazdi nagy értékű tapasztalattal gazdagodik, melyet a későbbiekben is folyamatosan hasznosíthat.
A extrém módon nagy meleg az emberekhez hasonlóan a papagájokat is megviseli. Bár sok madárfaj a trópusokról származik, nagyrészt már generációk óta akklimatizálódtak a mérsékelt övi időjáráshoz, ezért a hirtelen jött kánikula komoly veszélyeket tartogat. Felkészültség és odafigyelés, most is ezek a jelszavak.
Házi kedvenceinknél az emberrel való megfelelő kapcsolat és viszony kialakulásához nagyon fontos a madarak számára a minél nagyobb
biztonságérzet és az egészséges mértékű önbizalom megléte. Ezeket a tulajdonságokat tudatosan lehet építeni, amire nem szabad sajnálni az energiát, mert megtérül. A gazdi feladat megértetni és megszoktatni a madárral, hogy házi tartásnál ezek a veszélyek őt nem fenyegetik.
Az összes papagáj fajtáról egyaránt elmondható, hogy valamilyen egzotikus helyről származik. Ennek megfelelően a táplálkozási igényeiket sem lehet teljeskörűen kielégíteni csupán eleséggel, szükséges különféle kiegészítők alkalmazása is. Ezek pótlására a papagáj gazdijának többféle lehetősége is van. A papagájtartáshoz fontos megismerni, hogy milyen anyagból és nagyjából mennyire van szükség az egészség megőrzéséhez.
Hobbiállatok tartásánál mindig sarkalatos pont a táplálkozás. A papagájok egzotikus területekről származnak (Afrika, Dél-Amerika, Ausztrália), Európában egyikük sem őshonos. A megfelelő táplálék beszerzése ezért nem is olyan egyszerű feladat, persze minden pótolható valami mással, és ezt érdemes kihasználni. Fogságban tartva lényeges törekedve az ásványi anyagok, a vitaminok és a nyomelemek meglétére a friss és finom takarmányban.
Szaporítás során, de az egészséges hétköznapokhoz is fontos megismerni a papagáj és a kálcium kapcsolatát. A kálcium a legszéleskörűbben felhasznált ásványi anyag a testben, a csontok építőanyaga, a merevséget biztosítja nekik. Alacsony kálciumszint esetén a madár legyengül, emellett pedig a csontok egészséges állapotának fenntartásához és a papagáj általános egészségének megőrzéséhez is elengedhetetlen. Bevitelének többféle formája is létezik, amiből választani lehet.
Mindenfajta állattartás egyik legelemibb követelménye a tisztaság. Lakásban tartott háziállatoknál ez hatványozottan igaz. A papagájok, ezek a természetes környezetükből kiragadott állatok, különösképpen érzékenyek tudnak lenni a nem megfelelően tiszta környezetre, könnyen elkapnak belőle valamilyen kórokozót. Az élelemtároló edények, rekeszek is mindig tiszták és rovarmentesek kell, hogy legyenek.
A emberben szunnyadó madarazási hajlamot könnyen felszínre hozhatja barátoknál, ismerősöknél látott házi kedvenc, papagájos tv-műsor, vagy akár egy plázalátogatás, ahol valamelyik kirakatban impozáns madárkolóniát láthatunk. Az internetes médiában is gyakran találkozni papagájos videókkal, képekkel, amik felkelthetik az egyébként eddig kevésbé érdeklődő, laikus ember figyelmét. A tollas kedvenc tartása sok szempontból több probléma és kötelesség, mint egy négylábúé, persze rengeteg mellette a pozitívum is.
Tudjuk, hogy az ember életciklusát a világos és sötét időszakok, vagyis a nappalok és éjszakák állandó váltakozása milyen nagy mértékben képes befolyásolni. Aki járt már falun, jó eséllyel hallotta a legendát, miszerint a tyúk fejét a szárnya alá dugva az állat azonnal elalszik. Na de hogy van ez a papagájoknál?
A kalitkás és a röpdés madártartás után a harmadik lehetőség az önálló madárszoba. Ez egy kis madárbirodalom a lakáson, házon belül, ami csak tollas kedvenceinké. Ezzel a tartási módszerrel a kalitka ára megspórolható, és a papagájok is nagyobb életteret kapnak kevesebb korlátozással, amit egész biztos meghálálnak. A hiányok pótlása viszont a gazda feladata. Ha a papagájt megfelelő méretű térben tartjuk, az már félegészség, mert mozgásigénye kielégítése az egyik legfontosabb szempont.
Ki ne érezte volna már a saját bőrén a téli, szürke, napfénymentes napok okozta fáradt, rosszkedvű életérzést? Nem egy kellemes dolog. Tollas kedvenceink ugyanúgy érzékenyek a fényhiányra, mint mi magunk. De milyen és vajon napi szinten nézve a kérdést, mennyi fény kell a papagájnak, hogy jól érezze magát? A természetes napfény a vadon élő madarak elsődleges D-vitamin forrása, de a lakásban, az ablak mögött ez hozzájuk már nem jut el, pótlását meg kell oldani.
Nagyobb madárállományok, galambtenyészetek, papagáj tenyészetek esetében súlyos betegségként terjedhet el az ornitózis, más néven papagáj kór. A betegség alattomos és veszélyes, mivel rendkívül virulens, ezért belepusztulhat a komplett állomány és elkaphatja a beteg madarak gazdája is, ezért a felismerés. Az ornitózis, más néven papagájkór, ami ha felmerül valakinél, akkor az időben történő reagálás rendkívül fontos. A betegség a papagájtartókat és a tenyésztőket is fenyegeti.
A madártartás tudománya napjainkban rohamosan fejlődik. Korosabb társaink még emlékezhetnek a 30-40 éve a családi, ismerősi körben tartott papagájokra - ez rendszerint egyetlen madarat, általában hullámos papagájt jelentett, kicsi kalitkában tartva, néha kiengedve a lakásban. A közelmúltban a táplálkozás is nagyon statikus volt, kizárólag magokkal etették a madarakat. A társaság iránti igény kielégületlensége mentális betegségekhez is vezethet az arra hajlamos fajtáknál, mint például a szürke jákópapagáj és a kakaduk alfajai.
A papagájok betegségeiről szóló sorozat mostani részében a fertőző betegségekre koncentrálunk. Ezekkel lehet a legjobban illusztrálni, hogy mennyire fontos papagájaink élőhelyének rendszeres és alapos tisztán tartása az élőhely típusától és a madár fajtájától függetlenül, minden esetben. Tapasztalt szem és rengeteg odafigyelés kell ahhoz, hogy a papagájbetegségre utaló viselkedésváltozásokat időben észre tudjuk venni.
Rendszeresen előfordulhatnak olyan élethelyzetek, amikor a papagájunkat hordozóba kell tennünk, például mert időszakos orvosi kivizsgálásra kell őt vinnünk. Ez sosem egyszerű feladat, mert a madár önként nem adja könnyen a szabadságát, erőszak alkalmazásával pedig kedvencünk testi épségét kockáztatjuk. Ez a helyzet mindig komoly stresszfaktor a gazdának és a madárnak is, és a gyakorlás persze ezen a téren is igen komoly előny.
Azt tudjuk, hogy a papagáj magevő. A sok választható magon túl azonban van mégegy variációs lehetőség a táplálásnál: a csíráztatott magvak. Egy kis munkával általuk rengeteg extra vitaminhoz és ásványi anyaghoz juthatnak madaraink ezzel a ma már akár a boltokban is (emberek számára) megvehető eledellel. A monodiéta csak a haszonállatoknál vezet eredményre, az egzotikus madaraknál az egészség kulcsa a változatosan variált táplálék.
A madarak társas lények, a természetben madárrajokba verődve élnek fajtársaikkal. Együtt kelnek és egyszerre alszanak el a fák tetején, együtt mennek táplálkozni és együtt játszanak, bizonyos fajok még a költés idejére sem távolodnak el túlságosan a falkától, mert a biztonság náluk első számú prioritás. Ha valamilyen körülmény miatt egyedül szeretnénk tartani a madarunkat, arra fel kell készülni, hogy ne a papagáj lássa kárát.
A természettől elszakadt-elidegenedett ember egyre inkább próbálja közelebb hozni magához az állatokat. És ha háziállatról beszélünk, manapság már mindenképpen meg kell említeni a papagájt, mint lehetséges választást. Ez az okos és gyönyörű madár hosszú ideje háziasított, nem csak elviseli, de igényli is az ember közelségét és képes a négylábúakhoz hasonló szinten ragaszkodni hozzá, ami persze felelősséggel is jár. A népszerű és ismert fajták csak a papagájok töredék részét fedik le. Az internetnek és az egyre szaporodó nemzetközi börzéknek és vásároknak köszönhetően rengeteg, eddig ismeretlen faj talál gazdára itthon is.
Vásárlás szempontjából a papagáj ugyanolyan meggondolandó dolog, mintha négylábú kedvencet szeretnénk. Itt is bele lehet futni a klasszikus hibákba: a papagáj is lehet beteg, alulfejlett, esetleg túltenyésztett, vagy fajtájánál fogva egész egyszerűen nem ideális (például panelba vásárolt kakadu vagy ara papagáj). Sok szempontot körbe kell tehát járni a papagájbeszerzés előtt. Minél nagyobb a madár, annál nagyobbak az igényei és a vele járó kihívások is a testmérettel arányosan nőnek, a választást tehát alaposan meg kell gondolni és felmérni a lehetőségeket.
Madarunknak hatalmas élmény, ha a szabadban lehet - természetesen ellenőrzött körülmények között. Ennél már csak egy tágas helynek örül jobban, hiszen ismerjük az alapigazságot: a papagáj kalitkája sosem lehet túl nagy. A két örömforrás egy építményben tud egyesülni, ez pedig az úgynevezett "röpde". A megfelelően nagy mozgástér mellett lényeges még a huzatmentes hely és a nyugalom, valamint a megfelelő fényviszonyok biztosítása a röpdében.
A papagáj az európai kontinensen sehol nem őshonos, az 1800-as évektől kezdődően hozták be kereskedők, hajósok elsősorban Ausztráliából és Afrikából, később pedig Dél-Amerikából. Ez máris előrevetíti a tartásukkal kapcsolatos legnagyobb problémákat, az etetést és az európai klíma elviselését, na és persze a mozgásigényt. Figyelemre és szórakozásra is vágyik, ez a kettő még a tápláléknál is fontosabb számukra, ezt lényeges észben tartani a leendő tulajdonosnak.
A papagáj természeteshez közeli állapotának megtartása a madáregészség egyik kulcsa. A kapaszkodás, a mozgás és a táplálkozás két lényeges eleme a karmok és a csőr, melyek mérete időnként szabályozásra szorulhat. Ez egy kis tapasztalat begyűjtésével és a megfelelő eszközzel részben otthon is elvégezhető. Optimális esetben a növekvő testrészek kopnak is, de különféle madártartási problémák illetve nem megfelelő kalitkaberendezések miatt növekedésük meghaladhatja az egészséges mértéket.
Nem szabad elfelejteni, hogy akármilyen fajta papagájunk is van, egész biztos, hogy valamilyen trópusi területről származik (ez leggyakrabban Ausztrália illetve Dél-Amerika). Bár valószínűleg több generáció óta a mi mérsékelt övi időjárásunkhoz vannak hozzászokva, alapvetően ők mégis trópusi madarak. A gazdának törekednie kell a papagáj lakóterének paramétereit kicsit trópusiasra alakítani, hogy kedvencünk igazán jól tudja érezni magát (na és persze a jó egészsége miatt is).
A természetben ritkán látni, hogy más fajtához tartozó papagájok együtt élnének, mozognának. Ennek megvan a maga oka, ezek a madarak ugyanis nehezebben keverednek egymással, mint mondjuk az ember négylábú barátai. A papagájok a saját fajtájuk társaságát kedvelik, keresik, ott érzik csak igazán jól magukat. Na de mit lehet tenni, ha az új madár másfajta, mint az otthon tartottak? Mint kiderül, a probléma ilyenkor azért nem is olyan nagy.
Kiváltságunk, hogy olyan hihetetlenül szép és intelligens lényeket tudunk társként tartani, mint az ara papagájok. A legkevesebb, hogy ezt oly módon tesszük, amely lehetővé teszi számukra ara papagájnak lenni - és ez azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni számukra a repülést. De ez nem könnyű feladat. A közelmúltban fokozódott az érdeklődés a nagy papagájok iránt. Ezen érdeklődés nagy része a kedvtelésből a madarak tartása és gondozása területével kapcsolatban jelent meg.
Ahogy a termelésre tartott csirkéknél, akik az élelmiszeripar számára gyártják a tojásokat, a reproduktív rendszer aktívvá válása a fogságában tartott papagájok esetében is bekövetkezhet. Hímnek gondolt vagy annak vásárolt madarakról sokszor csak akkor derül ki félreérthetetlenül, hogy tojók, amikor a ketrec alján megjelenik valami furcsa, és kiderül, hogy a papagáj ötletszerűen elkezdett megtermékenyítetlen tojásokat gyártani. A kellemetlen helyzet szerencsére megelőzhető.