A papagájok tartásához sokféle kellékre van szükség. Otthon tartható papagájt is igen széles skáláról lehet választani. Akinek kevés a helye és még kezdő is, annak a leginkább ideális a hullámos papagáj, aki egy könnyen tartható és relatíve kis igényű, ugyanakkor elég aktív és zajos kiskedvenc. Nekik egy kisebb, strapabíró (sokat kell takarítani és emiatt kopik) kalitka már megfelelő élettér, csak rendszeresen ki kell őket engedni belőle.

A kecske és nimfapapagájok a haladó gazdik ideális madarai, nekik egy szobai ketrec a legmegfelelőbb, együtt is lehet tartani a két fajtát, jól kijönnek egymással. A mozgásigényük nagy, ezért olyan méretű ketrec kell, amiben egy kicsit repülni is tudnak, és gyakran ki kell engedni őket a szobába. Sokat dob a hangulatukon, ha néha kimehetnek a szabad levegőre, erkélyre vagy teraszra, ezért érdemes olyan ketrecet beszerezni nekik, amit kerekeken könnyen odébb lehet gurítani. Amikor kint vannak a szabadban, figyelni kell a biztonságra, nehogy véletlenül kirepüljenek, és a nap se sütheti őket korlátlanul, legyen árnyékos helyük, ahová el tudnak bújni.

Az amazon és a sándor papagáj tartása már komolyabb rutint igényel, kezdők nem fognak boldogulni velük. Több foglalkozás és nagyobb élettér kell nekik, cserébe nagyon jó társakká válnak. Beszédkészségük is hamar kifejlődik. Sokat kell szabadon lenniük a lakásban, ide egy kalitka vagy ketrec önmagában már nem lesz elég. Az egyik legfontosabb kellék hozzájuk a szobai ülőfa, a nap nagy részét ezen szeretik eltölteni.

A faj királyai az óriások: jákók, ara papagájok, kakaduk. Ezekhez a papagájokhoz gyakorlott, rutinos és néha hidegfejű, türelmes gazdi kell aki már sok éve foglalkozik a madarazás hobbijával. Esetükben a kalitkát el kell felejteni, madárház vagy volier az, ahol őket tartani lehet. Tágas tér és sok elfoglaltság: csak az szerezzen magának ilyen papagájt, aki ezeket biztosítani tudja számukra.

Mindegy, hogy milyen papagájt tartunk és hol, kellékekre minden tartási formánál és minden papagájfajtánál nagy szükség van. A legalapvetőbb ilyen kellék az enni-és innivaló adagolására szolgálnak. Ezeknek a kellékeknek a leírását nem véletlenül kezdtük a papagáj fajok részletes kategorizálásával: a hozzájuk való kellékeket is ugyanígy lehet csoportosítani.

A legfontosabb kellék az etető és az itató. A kicsik esetében ezek műanyagból készülnek, és általában a kalitka rácsai közé lehet bepattintani őket. Ezek egyszerű, tartós szerkezetek, melyik önadagolóként is működnek, vagyis az enni-és innivaló fokozatosan fogy ki belőlük, lehet látni, ha már nincs benne elég, és egyszerűen csak utána kell tölteni. Az itatóban lévő vizet naponta ki kell cserélni, és hetente kétszer ajánlott elmosni is. A hullámos papagájok rendszeresen fürdenek is ebből a szerkezetből, főleg akkor, ha kimondott fürdetőtál nem áll rendelkezésre, ez megint egy ok a rendszeres takarításra.

Ha már fürdetőtál: ez egy nagyon fontos és hasznos eszköz az összes papagájnak. A természetben a trópusi eső rendszeresen megmossa a tollakat és eláztatja a bőrt. Erre a fogságban is nagy szükségük van. A kicsinek kifejlesztett változat a kalitka rácsai közé akasztható, nagy előnye a teteje, ami meggátolja a víz kifröcsögését a fürdés közben, így nem fog minden tocsogni, mire a papagáj végez. Ha csak az itatóban talál vizet, abban is meg fog fürdeni, mert a tollaknak és a bőrnek is nagyon fontos a rendszeres nedvesség, csak ilyen esetben mindent össze is fog vizezni a környezetében.

A nagyobbaknak masszív, fémből készült etetőtálak kellenek. Nekik szokásuk szórakozásból tépni-cibálni ezeket, mert óriási bennük a rombolási kedv, ezért a műanyag ebben az esetben szóba sem jöhet. Általában rozsdamentes acélból készülnek, az ülőfába belefúrt konzollal felrakva működnek a legjobban, de az arák így se sajnálják rá az időt, hogy leverjék őket. Tönkremenni viszont általában nem szoktak. A takarítás ezeknél a kellékeknél is nagyon fontos, hetente több alkalommal el kell mosni őket. Egyforma kivitelbe adható a víz és az élelem is, a vizet olyan helyre érdemes tenni, ahol nem baj, ha kilötyögtetik. Az etetőtál alá érdemes lehet tenni egy felfogót, aminek az a szerepe, hogy a ledobált eleséget felfogja, hogy az ne tudjon lepotyogni a földre. Aki látott már arát enni, az pontosan tudja, milyen idegesítő módon tudják eldobálni a méregdrága eleséget. Egy felfogólappal ennek egy része megmenthető a koszba potyogástól.

Náluk a fürdetés is máshogy zajlik. Alapvetően háromféle módon lehet összevizezni őket. A fürdetőtál itt is működik, léteznek tető nélküli kivitelű, nagyméretű fürdetők, amire rá lehet szoktatni őket. A másik módszer a spray, erre jó lehet egy szobai virágspriccelő is, amivel le lehet permetezni őket. Erre általában nagyon vicces reakciókat adnak, táncolnak vagy felmondják a teljes beszédrepertoárt, mindenesetre nagyon élvezik a dolgot. A harmadik módszer a nagyon kezes óriás papagájoknál működik, őket be lehet vinni a fürdőszobába és lezuhanyoztatni.