A legelső dilemma mindig ez legyen: vajon megfelelő gazdája leszünk-e az új jövevénynek. Az már csak másodlagos, hogy ő mennyire felel meg a mi igényeinknek, de persze ez se teljesen mellékes azért.
Hullámos papagjok lakásban garázdálkodnak
Alapvetően az összes papagáj fajra igaz, hogy nem bírják a magányt. Gondoljunk csak bele, a természetben, eredeti környezetükben milyen hatalmas rajokban élnek, több százas, néha több ezres madárraj formájában. Ezt a folyamatos igényt a társaságra és az abból fakadó ingerekre a háziasítás generációi alatt sem vetették le magukról. De mivel is jár mindez a hétköznapokban? Az egyedül tartott papagáj csak az emberre tud társaként tekinteni. De az ember általában dolgozik, éli a maga életét és csak este, rövid ideig tud a madárral foglalkozni. Az így tartott papagáj szó szerint beleőrül a magányba, rikácsolóssá, idegessé válik, mert egész nap hiába keresi fajtársai vagy az ember társaságát. Nagyon szélsőséges esetben a probléma fizikai síkra eszkalálódik és a papagáj depressziós lesz, ennek következtében pedig önmaga ellen fordul: tolltépkedős lesz, később, ha a helyzet tovább romlik, a saját húsába harap és ebbe a szörnyű állapotba az egyébként egészséges papagáj végső soron belepusztul.
Arák a saját szobájukban
Ez a jelenség okozza, hogy tőlünk nyugatabbra, ahol a papagáj tartás kultúrája mélyebben gyökerezik, már be is vezették az egyedüli papagáj tartásának tilalmát. Vannak persze kivételes esetek, előfordul, hogy az egyedül álló, idős ember egyetlen társa a mindennapokban a papagája, és akkor egész biztos megkapja a megfelelő társaságot. Tovább kell látni tehát az etetét-itatás és a takarítás háromszögén, amikor a papagájjal kapcsolatos feladatokat sorra vesszük.
Arák a saját szobájukban
Hogy konkrétan melyik faj az ideális, az már legfőképp a hely kérdése. Alapszabály: minél nagyobb a madár, annál nagyobb a helyigénye és a hangereje is. Panelba, ikerházba, új építésű, vékony falú társasházba tehát semmiképpen nem való egy jákó, kakadu vagy ara, mert ezek erőlködés nélkül túlkiabálják a lépcsőház legvérmesebb négylábúit is, és rövid időn belül garantált a szomszédok lázadása. Ilyen helyre kistestű, halkabb papagáj való, hullámos, nimfa vagy kecskepapagáj. Kertes házba már jöhetnek a nagyok. Persze a hangerővel itt is lesznek gondok, főleg, ha kap egy kinti röpdét vagy kitolható kalitkát is a papagáj, ami egyébként erősen ajánlott, mert jót tesz neki a szabad levegő és a napfény. A nagyoknak igazán egy külön papagáj szoba az ideális, ahol csak ők laknak, saját fűtéssel és párásítóval, szeparálva a ház többi részétől. Itt, ha megoldható és van ablak, ki lehet építeni egy zárható, közvetlen csatlakozást is egy kinti röpdéhez. Ezek a madarak is nagyon rosszul viselik a magányt, tehát vagy állandó foglalkozás, vagy egy tollas társ kell hozzájuk.
Papagájok kalitkában a kertben
A papagáj beszerzése klasszikusan 2 forrásból lehetséges, megvehetjük tenyésztőnél vagy boltban, illetve marginálisan ugyan, de létezik valakitől megörökölt vagy az internetről beszerzett változat is. Amit meg kell figyelni, az minden esetben nagyjából ugyanaz. A papagáj a természetben prédaállat, ezt pedig mindegyikük a génjeiben hordozza örökre. Ebből következően igyekszik elrejteni, ha valamilyen betegsége van, nehogy a ragadozó őt nézze ki a csapatból, mint gyenge láncszemet. Emiatt vásárlásnál is nagyon meg kell nézni, hogy mit veszünk, nehogy ez a rejtőzködő képesség elrejtsen előlünk egy beteg egyedet. Az egészséges papagáj tollazata ép, mozgása élénk, érdeklődése aktív, az őt érő ingerekre reagál. Rendesen eszik és a feneke körül nincs összeragadva a tolla. A lassú, érdektelen, esetleg taknykos vagy köhögő, látványosan gyenge-satnya, sokat gubbasztó, állandóan alvó papagáj egész biztos nem egészséges (ennél a pontnál meg kell említeni, hogy a fajták aktivitása komoly eltérést mutat, az arák lusták, akkor is hajlamosak bepunnyadni, ha egyébként egészségesek, nem ugrálnak-csipognak szinte egész nap, mint például a hullámosok). Nagypapagájoknál lényeges a hivatalos irat (CITES papír valamit tenyésztői igazolás) megléte, és nekik kötelező a gyűrű a lábukon (ami mellett még mikrochip-jük is lehet). Olyan nagypapagájt, amelyik ezekkel az iratokkal nem rendelkezik, tilos megvásárolni és tartani. Gyűrűjük illetve tenyésztői igazolásuk a kisebb papagájoknak is lehet, náluk nem kötelező, de nem baj, ha van nekik.
Mint a mókus fenn a fán...
Vásárláskor igyekezzünk minél több információt összeszedni az előző tulajdonostól, nem árt ezeket a helyszínen egyből fel is jegyezni, nehogy a nagy izgalomban feledésbe merüljön valami. Legfontosabb a táplálkozás, pontosan fel kell írni, mit, mikor és mennyit eszik a papagáj és ezen kizárólag fokozatosan, átmenetekkel szabad változtatni! Érdemes megismerni a madár napi életvitelét is ami általában összefüggésben van a gazdájával - mikor fekszik, mikor kel, mikor eszik és mikor van kiengedve. Ezen ismeretek birtokában könnyebben fog lezajlani az összeszokás.
Kategória:
Papagáj tartás
Címkék:
Röpde,
Fejlődés,
Agresszió,
Kalitka,
Felszerelések,
Papagáj fajták
Téma: Papagáj eladó! Na de mit érdemes venni?, papagáj eladó