Egy hullámos papagáj átlagosan 4-10 évig él. Annak ellenére, hogy a megfelelő gondozásban részesülő, kedvtelésből tartott egyedeik bizonyos esetekben akár 15 évet is a gazdival tölthetnek, általában a hullámosok élettartama viszonylag rövid. Szerencsére vannak módszerek, amivel megállapítható, a baj van. Aki ilyen madarat tart, az általában idővel el is veszíti őt - szemben a 60 évet is lenyomó óriáspapagáj gazdáival, mert ott ez a helyzet gyakran megfordul, és a madár marad árván.
A papagáj fajták igen széles skálán mozognak a méret és mindenféle egyéb paraméter szerint. Itthon a tenyérnyi méretű veréb- vagy hullámos papagájoktól elindulva, egész a legnagyobb méretű arákig tart a papagáj-skála. De minden fajta eltérő igényekkel rendelkezik, és nem is mindegyik való mindenkinek. A vásárlás pedig még csak a kezdet, a papagájok tartása napi szintű kihívás elé állítja a gazdit és az egész családot is.
A Magyarországon kereskedelmi forgalomban beszerezhető papagáj fajok egy része nemzetközi nyilvántartási kötelezettség alá esik. Érdemes megismerni a nyilvántartással kapcsolatos teendőket, ha ilyen madár beszerzését tervezzük, mert van néhány szabály, aminek betartása a legális tartáshoz szükséges. Az új tulajdonosnak mindig kötelessége a száma alapján bejelenteni papagájt a Természetvédelmi Hivatal területileg illetékes képviseleténél. Eladás, elhullás esetén is ugyanez a teendő.
Az óriás papagáj tartása csupa kihívás. Nem egyszerű az élet ezekkel az erős papagájokkal. Az ara papagáj tartása hatalmas elkötelezettséget jelent és tudomásul kell venni, hogy nem mindenkinek való egy ilyen jellegű és ekkora feladat. Kisebb madárral szerzett tapasztalat előnyt jelent. A tartás során a gazdi nagy értékű tapasztalattal gazdagodik, melyet a későbbiekben is folyamatosan hasznosíthat.
Házi kedvenceinknél az emberrel való megfelelő kapcsolat és viszony kialakulásához nagyon fontos a madarak számára a minél nagyobb
biztonságérzet és az egészséges mértékű önbizalom megléte. Ezeket a tulajdonságokat tudatosan lehet építeni, amire nem szabad sajnálni az energiát, mert megtérül. A gazdi feladat megértetni és megszoktatni a madárral, hogy házi tartásnál ezek a veszélyek őt nem fenyegetik.
A emberben szunnyadó madarazási hajlamot könnyen felszínre hozhatja barátoknál, ismerősöknél látott házi kedvenc, papagájos tv-műsor, vagy akár egy plázalátogatás, ahol valamelyik kirakatban impozáns madárkolóniát láthatunk. Az internetes médiában is gyakran találkozni papagájos videókkal, képekkel, amik felkelthetik az egyébként eddig kevésbé érdeklődő, laikus ember figyelmét. A tollas kedvenc tartása sok szempontból több probléma és kötelesség, mint egy négylábúé, persze rengeteg mellette a pozitívum is.
Tudjuk, hogy az ember életciklusát a világos és sötét időszakok, vagyis a nappalok és éjszakák állandó váltakozása milyen nagy mértékben képes befolyásolni. Aki járt már falun, jó eséllyel hallotta a legendát, miszerint a tyúk fejét a szárnya alá dugva az állat azonnal elalszik. Na de hogy van ez a papagájoknál?
A kalitkás és a röpdés madártartás után a harmadik lehetőség az önálló madárszoba. Ez egy kis madárbirodalom a lakáson, házon belül, ami csak tollas kedvenceinké. Ezzel a tartási módszerrel a kalitka ára megspórolható, és a papagájok is nagyobb életteret kapnak kevesebb korlátozással, amit egész biztos meghálálnak. A hiányok pótlása viszont a gazda feladata. Ha a papagájt megfelelő méretű térben tartjuk, az már félegészség, mert mozgásigénye kielégítése az egyik legfontosabb szempont.
A kutya-és macskatulajdonosok pontosan tudják, micsoda nehézségeket képes okozni kedvenceiknél a tüzelési időszak. Mindenki hallotta már a macskák egész éjszaka tartó nyávogását és hallott már a tüzelés miatt megszökő kutyákról. Ebben az időszakban tollas kedvenceink viselkedése is kihívásokat tartogat. Előfordulhatnak egymás közötti súlyos viták és ilyenkor az sem rendkívüli, ha a papagáj az ember ellen fordul, amit máskor sose tenne.
Trópusi éghajlathoz szokott tollas kedvenceinket többféle betegség is fenyegeti. A többi háziállathoz hasonlóan a papagáj sem tudja elmondani, hogy mi baja van, az idejében történő felismerés a gazda feladata, ez pedig gyakorlott szemet és megfelelő odafigyelést kíván. Kellő felkészültséggel a legtöbb madárbetegség viszonylag könnyen megelőzhető. A többi állat gazdájához hasonló módon a papagáj tartók mindennapi rutinfeladatai közül sem hiányozhatnak a megelőzés módszerei, alkalmazásukkal hosszú, boldog és persze egészséges lesz a papagájlét.
Ember-papagáj kapcsolatban mindig is ott volt és ott lesz a csípés, mint általános probléma. Sajnos ez a jelenség sokszor okozza az elválást, ezért fontos megismerni a hátterét és a megfelelő kezelést, mert ez a dolog némi szoktatással és kis neveléssel egész jól kordában tartható. Egy kis okítással a csőr használata finomítható, mivel a papagájok alapvetően nagyon intelligensek és hamar megértik, ha egy viselkedésformájuk eltér a gazdi által elvárttól.
Sokszor nem egyszerű eldönteni, hogy mi a jobb: ha párban (esetleg nagyobb kolóniában, röpdébe telepítve), vagy egyedül tartjuk a papagájunkat. Számos érv létezik mindkét tartási mód mellett. Egy biztos: mindkettő számos feladatot ró a gazdira, mert a papagájtartásnak semelyik formája nem könnyű feladat. Ha kiszakítva érzi magát a papagájcsapatból, falkából, az súlyos mentális betegségek alapját jelentheti.
Nagyobb madárállományok, galambtenyészetek, papagáj tenyészetek esetében súlyos betegségként terjedhet el az ornitózis, más néven papagáj kór. A betegség alattomos és veszélyes, mivel rendkívül virulens, ezért belepusztulhat a komplett állomány és elkaphatja a beteg madarak gazdája is, ezért a felismerés. Az ornitózis, más néven papagájkór, ami ha felmerül valakinél, akkor az időben történő reagálás rendkívül fontos. A betegség a papagájtartókat és a tenyésztőket is fenyegeti.
A madártartás tudománya napjainkban rohamosan fejlődik. Korosabb társaink még emlékezhetnek a 30-40 éve a családi, ismerősi körben tartott papagájokra - ez rendszerint egyetlen madarat, általában hullámos papagájt jelentett, kicsi kalitkában tartva, néha kiengedve a lakásban. A közelmúltban a táplálkozás is nagyon statikus volt, kizárólag magokkal etették a madarakat. A társaság iránti igény kielégületlensége mentális betegségekhez is vezethet az arra hajlamos fajtáknál, mint például a szürke jákópapagáj és a kakaduk alfajai.
A papagáj tartás egyik legnagyobb szépsége, ha madarunk barátként tekint ránk. A legtöbb esetben ennek eléréséhez rengeteg idő és türelem szükségeltetik. Kézzel nevelt madárral persze kisebb a kihívás, de egy szülők által felnevelt, fiatal példánnyal is jók az esélyek, mindössze türelem és kitartás kell. A tudatos foglalkozás sikerre vezet, mert ezek a madarak alapvetően barátságosak és hatalmas a szociális igényük.
Rendszeresen előfordulhatnak olyan élethelyzetek, amikor a papagájunkat hordozóba kell tennünk, például mert időszakos orvosi kivizsgálásra kell őt vinnünk. Ez sosem egyszerű feladat, mert a madár önként nem adja könnyen a szabadságát, erőszak alkalmazásával pedig kedvencünk testi épségét kockáztatjuk. Ez a helyzet mindig komoly stresszfaktor a gazdának és a madárnak is, és a gyakorlás persze ezen a téren is igen komoly előny.
A madarak társas lények, a természetben madárrajokba verődve élnek fajtársaikkal. Együtt kelnek és egyszerre alszanak el a fák tetején, együtt mennek táplálkozni és együtt játszanak, bizonyos fajok még a költés idejére sem távolodnak el túlságosan a falkától, mert a biztonság náluk első számú prioritás. Ha valamilyen körülmény miatt egyedül szeretnénk tartani a madarunkat, arra fel kell készülni, hogy ne a papagáj lássa kárát.
Madarat tolláról, tartja a közmondás, és ebben sok az igazság a papagájok szempontjából is. Az egészséges tollazat madarunk elengedhetetlen és legalapvetőbb tartozéka. Akadhatnak azonban kihívások, amikkel olyankor szembe kell nézni és segíteni kedvencünkön ezen a téren is, hogy épek legyenek a tollai. A tollállomány évszakonként is változhat és akár teljesen átalakulhat, ezen nem kell meglepődni, ha eljön az ideje, sőt, a papagáj néha még szinte meg is kopaszodik.
A természettől elszakadt-elidegenedett ember egyre inkább próbálja közelebb hozni magához az állatokat. És ha háziállatról beszélünk, manapság már mindenképpen meg kell említeni a papagájt, mint lehetséges választást. Ez az okos és gyönyörű madár hosszú ideje háziasított, nem csak elviseli, de igényli is az ember közelségét és képes a négylábúakhoz hasonló szinten ragaszkodni hozzá, ami persze felelősséggel is jár. A népszerű és ismert fajták csak a papagájok töredék részét fedik le. Az internetnek és az egyre szaporodó nemzetközi börzéknek és vásároknak köszönhetően rengeteg, eddig ismeretlen faj talál gazdára itthon is.
Vásárlás szempontjából a papagáj ugyanolyan meggondolandó dolog, mintha négylábú kedvencet szeretnénk. Itt is bele lehet futni a klasszikus hibákba: a papagáj is lehet beteg, alulfejlett, esetleg túltenyésztett, vagy fajtájánál fogva egész egyszerűen nem ideális (például panelba vásárolt kakadu vagy ara papagáj). Sok szempontot körbe kell tehát járni a papagájbeszerzés előtt. Minél nagyobb a madár, annál nagyobbak az igényei és a vele járó kihívások is a testmérettel arányosan nőnek, a választást tehát alaposan meg kell gondolni és felmérni a lehetőségeket.
Ismerős hirdetési szöveg ez, melybe bele lehet futni néha, és elsőre talán még meggyőzően is néz ki. De érdemes bepillantani a színfalak mögé, mert az efféle mutatvány bár vevőcsalogató, de nem minden esetben azt takarja, amit gondolunk, és más buktatók is fel tudnak merülni egy ilyenfajta üzletnél. Már maga a beszéd mint fogalom sem teljesen egyértelmű, mert nem emberi értelemben kell gondolni rá: a beszélő papagáj csak nagyon ügyesen utánoz.
A Kis Herceg című remekmű óta tudjuk, hogy háziállatot tartani mindig sok felelősséggel jár. A mesében egy róka volt az alany, és bár ő nem egy klasszikus házi kedvenc, mégiscsak hasonlít a leggyakrabban tartott négylábúakhoz, a kutyához és a macskához. De felelősség és feladat kérdésében a papagájok sem maradnak alul! A tapasztalat megszerzése itt is elengedhetetlen és semmivel nem pótolható, mert ezek a madarak igazán üde és egyedi színfoltjai a természetnek.
Madarunknak hatalmas élmény, ha a szabadban lehet - természetesen ellenőrzött körülmények között. Ennél már csak egy tágas helynek örül jobban, hiszen ismerjük az alapigazságot: a papagáj kalitkája sosem lehet túl nagy. A két örömforrás egy építményben tud egyesülni, ez pedig az úgynevezett "röpde". A megfelelően nagy mozgástér mellett lényeges még a huzatmentes hely és a nyugalom, valamint a megfelelő fényviszonyok biztosítása a röpdében.
Nem szabad elfelejteni, hogy akármilyen fajta papagájunk is van, egész biztos, hogy valamilyen trópusi területről származik (ez leggyakrabban Ausztrália illetve Dél-Amerika). Bár valószínűleg több generáció óta a mi mérsékelt övi időjárásunkhoz vannak hozzászokva, alapvetően ők mégis trópusi madarak. A gazdának törekednie kell a papagáj lakóterének paramétereit kicsit trópusiasra alakítani, hogy kedvencünk igazán jól tudja érezni magát (na és persze a jó egészsége miatt is).
A papagájokkal való ismerkedés igazából a tartásukkal kezdődik. Egészen más ezeket a csodálatos lényeket a youtube-on, vagy akár egy állatkereskedés kirakatában megfigyelni, de még az ismerősöknél, rokonoknál alkalmanként látott papagáj is félrevezető élmény. Őket lakva, azaz tartva lehet megismerni. A természet eme színes csodái társukként kezelik az embert, és egy kis neveléssel elsőrangú háziállat válik a természetben egyre jobban fenyegetett papagájokból.
Az alábbi történet és a teljes ügymenet a valóság szüleménye. Dokumentumokkal alátámasztott esetleírás következik arról, hogyan próbálják meg vérprofi, felkészült csalók kiénekelni a pénzt a sokszor nem, vagy nem kellően elővigyázatos, hiszékeny állatbarátok zsebéből, sajnos valószínűleg gyakori sikerrel.
A természetben ritkán látni, hogy más fajtához tartozó papagájok együtt élnének, mozognának. Ennek megvan a maga oka, ezek a madarak ugyanis nehezebben keverednek egymással, mint mondjuk az ember négylábú barátai. A papagájok a saját fajtájuk társaságát kedvelik, keresik, ott érzik csak igazán jól magukat. Na de mit lehet tenni, ha az új madár másfajta, mint az otthon tartottak? Mint kiderül, a probléma ilyenkor azért nem is olyan nagy.
Kicsit eltérő méret, esetenként nagyon eltérő személyiségjegyek, változatos külső - az óriáspapagájok szerelmesei igazán nagy készletpalettáról választhatják ki a kedvencüket sokféle szempont alapján. Rossz választás itt nem létezik, de az is biztos, hogy ebben a kategóriában mind egy külön egyéniség. Egyes fajok az ügyességben és a játékokra taníthatóságban erősebbek, igazi szórakoztatógépek. A gazdihoz való ragaszkodás mindegyikükre jellemző, ezért könnyű beleszeretni egy ilyen madárba.
Ha otthon már van egy kész madárkolóniánk vagy akár csak 2, vagy annál több madarunk, egy esetleges új jövevény bevezetése a csapatba tartogat kihívásokat. A legelső probléma a madarak egymáshoz való viszonyában jelentkezhet. A természetben náluk megszokott a rivalizálás, főleg területi kérdésekben. A tojók között is könnyen kirobbanhat az élet-halál harc, leginkább a párosodás és a tojások lerakása idején még akkor is, ha ez konkrétan nem történik meg, de időszerű lenne.
Bármilyen fajta papagáj szaporításának alaptétel, hogy csak akkor fog sikerülni, ha a madár tökéletesen jól érzi magát a környezetében, persze ez még csak egy szükséges, de nem elégséges feltétel. Összeszedjük, mi minden kellhet még a sikerhez! Belevágni persze csak annak ajánlott, aki igazán elszánt. A ritka
papagájok beszerzése még akkor is nehézkes, ha a hatalmas összeg ott lapul a farzsebünkben.
Madarat tolláról, tartja a mondás első fele, és ezt a papagájtartóknak mindenképpen meg kell fogadni. A tollak egy madár alapfelszerelési közé tartoznak, repülés, mozgás, fűtés: a funkciók száma igen hosszú, állapotuk pedig sokat elmond a papagáj általános egészségi állapotáról, mentális helyzetéről. Mi az oka a tolltépésnek és mindez miben különbözik a természetes tollvesztés, vagyis a vedlés folyamatától? Ebben a posztban összeszedtünk mindent a tollakról.
