Az óriáspapagáj mint háziállat egyre népszerűbb. Magyarországon a nagy papagájok között a kék-sárga ara papagáj vezeti a listát, ezt a fajtát ismerik a legtöbben (már csak a kalózfilmekből is) és az alapvetően macerásan tartható és nemritkán problémás személyiségű óriáspapagájok között ő a legjobban kezelhető, tartható.
Házi kedvenceinknél az emberrel való megfelelő kapcsolat és viszony kialakulásához nagyon fontos a madarak számára a minél nagyobb
biztonságérzet és az egészséges mértékű önbizalom megléte. Ezeket a tulajdonságokat tudatosan lehet építeni, amire nem szabad sajnálni az energiát, mert megtérül. A gazdi feladat megértetni és megszoktatni a madárral, hogy házi tartásnál ezek a veszélyek őt nem fenyegetik.
Papagáj és ember kapcsolatában az egyik legszebb pillanat, amikor a madár először csak engedi, később már kimondottan igényli gazdájával a fizikai kontaktust és a simogatást. De idáig sokszor rögös és kihívásokkal teli út vezet. Nagyon sok múlik a papagáj emberekkel kapcsolatos gyerekkori élményein. Egy kis rákészüléssel azonban gond nélkül megoldható a kontaktus, sőt, egy idő után a papagájban kifejlődik egy igény az emberrel való fizikai érintkezésre is.
A papagáj életciklusának meghatározó szakasza a fiatalkor. Itt dől el a külvilággal, a társaival és persze gazdájával, az emberrel alkotott viszonyának minősége, kifejlődik a személyiség, és eldől az a lényeges kérdés is, hogy kezes lesz-e a madár. A nevelés ebben a korban a legeredményesebb, ilyenkor nagyon fogékony az új dolgokra, és amit ilyenkor megtapasztal, az élete hátralévő részében elkíséri.
A testbeszéd fogalmát elsősorban az emberi pszihológia és a viselkedéstan kapcsán ismerhetjük, de ugyanúgy jelen van az állatvilágban is, és ha jól ismerjük a jeleket, rengeteg hasznos információt tudhatunk meg vele a papagájunkról. A testbeszéd megértésével a papagáj viselkedése sokkal kiszámíthatóbb. A különféle üzenetek megfelelő értelmezése megkönnyíti a papagájtartás mindennapjait. Érdeklődés, élénkség, fáradtság, harag - ezek mind világosan megjelennek a madár mozgásában, nézésében.
A kutya-és macskatulajdonosok pontosan tudják, micsoda nehézségeket képes okozni kedvenceiknél a tüzelési időszak. Mindenki hallotta már a macskák egész éjszaka tartó nyávogását és hallott már a tüzelés miatt megszökő kutyákról. Ebben az időszakban tollas kedvenceink viselkedése is kihívásokat tartogat. Előfordulhatnak egymás közötti súlyos viták és ilyenkor az sem rendkívüli, ha a papagáj az ember ellen fordul, amit máskor sose tenne.
Ember-papagáj kapcsolatban mindig is ott volt és ott lesz a csípés, mint általános probléma. Sajnos ez a jelenség sokszor okozza az elválást, ezért fontos megismerni a hátterét és a megfelelő kezelést, mert ez a dolog némi szoktatással és kis neveléssel egész jól kordában tartható. Egy kis okítással a csőr használata finomítható, mivel a papagájok alapvetően nagyon intelligensek és hamar megértik, ha egy viselkedésformájuk eltér a gazdi által elvárttól.
Sokszor nem egyszerű eldönteni, hogy mi a jobb: ha párban (esetleg nagyobb kolóniában, röpdébe telepítve), vagy egyedül tartjuk a papagájunkat. Számos érv létezik mindkét tartási mód mellett. Egy biztos: mindkettő számos feladatot ró a gazdira, mert a papagájtartásnak semelyik formája nem könnyű feladat. Ha kiszakítva érzi magát a papagájcsapatból, falkából, az súlyos mentális betegségek alapját jelentheti.
A kutya-és macskatartók sokat tudnának mesélni az egész éjjel nyávogó, vonyító, alkalmanként verekedésbe bonyolódó, vagyis igencsak kellemetlenül viselkedő kedvencükről, akit a tüzelési időszak bolondított meg. A madaraknál is létezik hasonló jelenség, és ha egy ara papagáj rákapcsol az őrületre, az nagyon kellemetlen. Az addig kezes, barátságos kedvenc egyik napról a másikra morózussá, csípőssé, agresszívvá válik még az imádott gazdival szemben is, amit tudni kell kezelni.
A papagáj tartás egyik legnagyobb szépsége, ha madarunk barátként tekint ránk. A legtöbb esetben ennek eléréséhez rengeteg idő és türelem szükségeltetik. Kézzel nevelt madárral persze kisebb a kihívás, de egy szülők által felnevelt, fiatal példánnyal is jók az esélyek, mindössze türelem és kitartás kell. A tudatos foglalkozás sikerre vezet, mert ezek a madarak alapvetően barátságosak és hatalmas a szociális igényük.
Rendszeresen előfordulhatnak olyan élethelyzetek, amikor a papagájunkat hordozóba kell tennünk, például mert időszakos orvosi kivizsgálásra kell őt vinnünk. Ez sosem egyszerű feladat, mert a madár önként nem adja könnyen a szabadságát, erőszak alkalmazásával pedig kedvencünk testi épségét kockáztatjuk. Ez a helyzet mindig komoly stresszfaktor a gazdának és a madárnak is, és a gyakorlás persze ezen a téren is igen komoly előny.
A madarak társas lények, a természetben madárrajokba verődve élnek fajtársaikkal. Együtt kelnek és egyszerre alszanak el a fák tetején, együtt mennek táplálkozni és együtt játszanak, bizonyos fajok még a költés idejére sem távolodnak el túlságosan a falkától, mert a biztonság náluk első számú prioritás. Ha valamilyen körülmény miatt egyedül szeretnénk tartani a madarunkat, arra fel kell készülni, hogy ne a papagáj lássa kárát.
Vásárlás szempontjából a papagáj ugyanolyan meggondolandó dolog, mintha négylábú kedvencet szeretnénk. Itt is bele lehet futni a klasszikus hibákba: a papagáj is lehet beteg, alulfejlett, esetleg túltenyésztett, vagy fajtájánál fogva egész egyszerűen nem ideális (például panelba vásárolt kakadu vagy ara papagáj). Sok szempontot körbe kell tehát járni a papagájbeszerzés előtt. Minél nagyobb a madár, annál nagyobbak az igényei és a vele járó kihívások is a testmérettel arányosan nőnek, a választást tehát alaposan meg kell gondolni és felmérni a lehetőségeket.
A természetben ritkán látni, hogy más fajtához tartozó papagájok együtt élnének, mozognának. Ennek megvan a maga oka, ezek a madarak ugyanis nehezebben keverednek egymással, mint mondjuk az ember négylábú barátai. A papagájok a saját fajtájuk társaságát kedvelik, keresik, ott érzik csak igazán jól magukat. Na de mit lehet tenni, ha az új madár másfajta, mint az otthon tartottak? Mint kiderül, a probléma ilyenkor azért nem is olyan nagy.
Ha otthon már van egy kész madárkolóniánk vagy akár csak 2, vagy annál több madarunk, egy esetleges új jövevény bevezetése a csapatba tartogat kihívásokat. A legelső probléma a madarak egymáshoz való viszonyában jelentkezhet. A természetben náluk megszokott a rivalizálás, főleg területi kérdésekben. A tojók között is könnyen kirobbanhat az élet-halál harc, leginkább a párosodás és a tojások lerakása idején még akkor is, ha ez konkrétan nem történik meg, de időszerű lenne.
Ahogy a termelésre tartott csirkéknél, akik az élelmiszeripar számára gyártják a tojásokat, a reproduktív rendszer aktívvá válása a fogságában tartott papagájok esetében is bekövetkezhet. Hímnek gondolt vagy annak vásárolt madarakról sokszor csak akkor derül ki félreérthetetlenül, hogy tojók, amikor a ketrec alján megjelenik valami furcsa, és kiderül, hogy a papagáj ötletszerűen elkezdett megtermékenyítetlen tojásokat gyártani. A kellemetlen helyzet szerencsére megelőzhető.