Trópusi éghajlathoz szokott tollas kedvenceinket többféle betegség is fenyegeti. A többi háziállathoz hasonlóan a papagáj sem tudja elmondani, hogy mi baja van, az idejében történő felismerés a gazda feladata, ez pedig gyakorlott szemet és megfelelő odafigyelést kíván. Kellő felkészültséggel a legtöbb madárbetegség viszonylag könnyen megelőzhető. A többi állat gazdájához hasonló módon a papagáj tartók mindennapi rutinfeladatai közül sem hiányozhatnak a megelőzés módszerei, alkalmazásukkal hosszú, boldog és persze egészséges lesz a papagájlét.
Nagyobb madárállományok, galambtenyészetek, papagáj tenyészetek esetében súlyos betegségként terjedhet el az ornitózis, más néven papagáj kór. A betegség alattomos és veszélyes, mivel rendkívül virulens, ezért belepusztulhat a komplett állomány és elkaphatja a beteg madarak gazdája is, ezért a felismerés. Az ornitózis, más néven papagájkór, ami ha felmerül valakinél, akkor az időben történő reagálás rendkívül fontos. A betegség a papagájtartókat és a tenyésztőket is fenyegeti.
A papagájok betegségeiről szóló sorozat mostani részében a fertőző betegségekre koncentrálunk. Ezekkel lehet a legjobban illusztrálni, hogy mennyire fontos papagájaink élőhelyének rendszeres és alapos tisztán tartása az élőhely típusától és a madár fajtájától függetlenül, minden esetben. Tapasztalt szem és rengeteg odafigyelés kell ahhoz, hogy a papagájbetegségre utaló viselkedésváltozásokat időben észre tudjuk venni.
Madarat tolláról, tartja a közmondás, és ebben sok az igazság a papagájok szempontjából is. Az egészséges tollazat madarunk elengedhetetlen és legalapvetőbb tartozéka. Akadhatnak azonban kihívások, amikkel olyankor szembe kell nézni és segíteni kedvencünkön ezen a téren is, hogy épek legyenek a tollai. A tollállomány évszakonként is változhat és akár teljesen átalakulhat, ezen nem kell meglepődni, ha eljön az ideje, sőt, a papagáj néha még szinte meg is kopaszodik.
A papagáj természeteshez közeli állapotának megtartása a madáregészség egyik kulcsa. A kapaszkodás, a mozgás és a táplálkozás két lényeges eleme a karmok és a csőr, melyek mérete időnként szabályozásra szorulhat. Ez egy kis tapasztalat begyűjtésével és a megfelelő eszközzel részben otthon is elvégezhető. Optimális esetben a növekvő testrészek kopnak is, de különféle madártartási problémák illetve nem megfelelő kalitkaberendezések miatt növekedésük meghaladhatja az egészséges mértéket.
A papagájok egyik alaptulajdonsága, hogy mindent megrágnak. Ennek következménye sajnos nem ritkán a mérgezés. Ha a madár beteg, és a szervi betegséget sikerült kizárni, akkor mérgezésre gyanakodhatunk. Ilyenkor érdemes körülnézni a lakásban, hogy a madár mit rágott meg, mert minden információ szükséges lehet a gyógyuláshoz. Tünetei például, hogy a tollait felborzolja, nem eszik, keveset mozog. A gazda feladata ezeket a tüneteket észrevenni, melyben a tapasztalat adja a legnagyobb támaszt, ennek persze ki kell fejlődnie.
Az emberhez, vagy annak többi háziállatához hasonlóan a papagájnak is létszüksége a megfelelő mennyiségű és fajtájú vitamin. Az ő esetükben, mivel kontinensünkön egyetlen fajtájuk sem őshonon, ez egy kicsivel komplikáltabb kérdés, mint a kutyák vagy macskák esetében. Szerencsére a tudomány már képes megadni a választ. Ha a madár, bár egészséges (állatorvos által minősített, negatív székletminta, vérminta), de mégis levert, kedvetlen, keveset mozog. Ez a tünet általában táplálkozási elégtelenségre, azaz vitaminhiányra mutat.
