A különféle filmekben is feltűnő, folyékonyan és értelmesen beszélő papagáj karaktere a Kincs ami nincs Paquito-jától kezdve számtalan alkotásban feltűnik. Ezekből a szerepekből kialakult egy sztereotípia, ami azért nem teljesen fedi a valóságot, ezért érdemes ennek a témának egy kicsit a mélyére ásni.
Ismerős hirdetési szöveg ez, melybe bele lehet futni néha, és elsőre talán még meggyőzően is néz ki. De érdemes bepillantani a színfalak mögé, mert az efféle mutatvány bár vevőcsalogató, de nem minden esetben azt takarja, amit gondolunk, és más buktatók is fel tudnak merülni egy ilyenfajta üzletnél. Már maga a beszéd mint fogalom sem teljesen egyértelmű, mert nem emberi értelemben kell gondolni rá: a beszélő papagáj csak nagyon ügyesen utánoz.
Az óriáspapagáj mint háziállat egyre népszerűbb. Magyarországon a nagy papagájok között a kék-sárga ara papagáj vezeti a listát, ezt a fajtát ismerik a legtöbben (már csak a kalózfilmekből is) és az alapvetően macerásan tartható és nemritkán problémás személyiségű óriáspapagájok között ő a legjobban kezelhető, tartható.
Hol lakik a papagáj? A legtöbben erre azonnal rávágják, hogy kalitkában. Pedig ez nem feltétlenül egy jó beidegződés. A madártartás ma már sokkal több lehetőséget kínál ennél, és kedvencünk érdekében bizony érdemes is élni ezekkel. A papagájoknál a hely és a mozgás a két sarkalatos dolog, amire szükségük van. Sokféle választás létezik, érdemes ezeket előre megismerni és mire megjön a madár, már meghozni a döntést.
Az óriás papagáj tartása csupa kihívás. Nem egyszerű az élet ezekkel az erős papagájokkal. Az ara papagáj tartása hatalmas elkötelezettséget jelent és tudomásul kell venni, hogy nem mindenkinek való egy ilyen jellegű és ekkora feladat. Kisebb madárral szerzett tapasztalat előnyt jelent. A tartás során a gazdi nagy értékű tapasztalattal gazdagodik, melyet a későbbiekben is folyamatosan hasznosíthat.
Házi kedvenceinknél az emberrel való megfelelő kapcsolat és viszony kialakulásához nagyon fontos a madarak számára a minél nagyobb
biztonságérzet és az egészséges mértékű önbizalom megléte. Ezeket a tulajdonságokat tudatosan lehet építeni, amire nem szabad sajnálni az energiát, mert megtérül. A gazdi feladat megértetni és megszoktatni a madárral, hogy házi tartásnál ezek a veszélyek őt nem fenyegetik.
Papagáj és ember kapcsolatában az egyik legszebb pillanat, amikor a madár először csak engedi, később már kimondottan igényli gazdájával a fizikai kontaktust és a simogatást. De idáig sokszor rögös és kihívásokkal teli út vezet. Nagyon sok múlik a papagáj emberekkel kapcsolatos gyerekkori élményein. Egy kis rákészüléssel azonban gond nélkül megoldható a kontaktus, sőt, egy idő után a papagájban kifejlődik egy igény az emberrel való fizikai érintkezésre is.
A madártartás mint életforma egyik legnagyobb kihívása kedvencünk viselkedésének megértése. A gazda kezében van a lehetőség, hogy megértse és megnevelje a madarát, ezekhez azonban sokszor végtelen mennyiségű türelem szükségeltetik. A gyakorlással eltöltött idő meghozza a legfontosabb összetevőt, a tapasztalatot. A nagytestű papagájoknál lényeges, hogy a napi ritmus nagyjából állandó legyen. Mivel elég okos madarak, ezért megjegyzik, mikor mi szokott történni, és onnantól kezdve igénylik is az állandóságot.
A papagáj életciklusának meghatározó szakasza a fiatalkor. Itt dől el a külvilággal, a társaival és persze gazdájával, az emberrel alkotott viszonyának minősége, kifejlődik a személyiség, és eldől az a lényeges kérdés is, hogy kezes lesz-e a madár. A nevelés ebben a korban a legeredményesebb, ilyenkor nagyon fogékony az új dolgokra, és amit ilyenkor megtapasztal, az élete hátralévő részében elkíséri.
A testbeszéd fogalmát elsősorban az emberi pszihológia és a viselkedéstan kapcsán ismerhetjük, de ugyanúgy jelen van az állatvilágban is, és ha jól ismerjük a jeleket, rengeteg hasznos információt tudhatunk meg vele a papagájunkról. A testbeszéd megértésével a papagáj viselkedése sokkal kiszámíthatóbb. A különféle üzenetek megfelelő értelmezése megkönnyíti a papagájtartás mindennapjait. Érdeklődés, élénkség, fáradtság, harag - ezek mind világosan megjelennek a madár mozgásában, nézésében.
A emberben szunnyadó madarazási hajlamot könnyen felszínre hozhatja barátoknál, ismerősöknél látott házi kedvenc, papagájos tv-műsor, vagy akár egy plázalátogatás, ahol valamelyik kirakatban impozáns madárkolóniát láthatunk. Az internetes médiában is gyakran találkozni papagájos videókkal, képekkel, amik felkelthetik az egyébként eddig kevésbé érdeklődő, laikus ember figyelmét. A tollas kedvenc tartása sok szempontból több probléma és kötelesség, mint egy négylábúé, persze rengeteg mellette a pozitívum is.
Tudjuk, hogy az ember életciklusát a világos és sötét időszakok, vagyis a nappalok és éjszakák állandó váltakozása milyen nagy mértékben képes befolyásolni. Aki járt már falun, jó eséllyel hallotta a legendát, miszerint a tyúk fejét a szárnya alá dugva az állat azonnal elalszik. Na de hogy van ez a papagájoknál?
Ember-papagáj kapcsolatban mindig is ott volt és ott lesz a csípés, mint általános probléma. Sajnos ez a jelenség sokszor okozza az elválást, ezért fontos megismerni a hátterét és a megfelelő kezelést, mert ez a dolog némi szoktatással és kis neveléssel egész jól kordában tartható. Egy kis okítással a csőr használata finomítható, mivel a papagájok alapvetően nagyon intelligensek és hamar megértik, ha egy viselkedésformájuk eltér a gazdi által elvárttól.
Sokszor nem egyszerű eldönteni, hogy mi a jobb: ha párban (esetleg nagyobb kolóniában, röpdébe telepítve), vagy egyedül tartjuk a papagájunkat. Számos érv létezik mindkét tartási mód mellett. Egy biztos: mindkettő számos feladatot ró a gazdira, mert a papagájtartásnak semelyik formája nem könnyű feladat. Ha kiszakítva érzi magát a papagájcsapatból, falkából, az súlyos mentális betegségek alapját jelentheti.
A madártartás tudománya napjainkban rohamosan fejlődik. Korosabb társaink még emlékezhetnek a 30-40 éve a családi, ismerősi körben tartott papagájokra - ez rendszerint egyetlen madarat, általában hullámos papagájt jelentett, kicsi kalitkában tartva, néha kiengedve a lakásban. A közelmúltban a táplálkozás is nagyon statikus volt, kizárólag magokkal etették a madarakat. A társaság iránti igény kielégületlensége mentális betegségekhez is vezethet az arra hajlamos fajtáknál, mint például a szürke jákópapagáj és a kakaduk alfajai.
A papagáj tartás egyik legnagyobb szépsége, ha madarunk barátként tekint ránk. A legtöbb esetben ennek eléréséhez rengeteg idő és türelem szükségeltetik. Kézzel nevelt madárral persze kisebb a kihívás, de egy szülők által felnevelt, fiatal példánnyal is jók az esélyek, mindössze türelem és kitartás kell. A tudatos foglalkozás sikerre vezet, mert ezek a madarak alapvetően barátságosak és hatalmas a szociális igényük.
A madarak társas lények, a természetben madárrajokba verődve élnek fajtársaikkal. Együtt kelnek és egyszerre alszanak el a fák tetején, együtt mennek táplálkozni és együtt játszanak, bizonyos fajok még a költés idejére sem távolodnak el túlságosan a falkától, mert a biztonság náluk első számú prioritás. Ha valamilyen körülmény miatt egyedül szeretnénk tartani a madarunkat, arra fel kell készülni, hogy ne a papagáj lássa kárát.
A természettől elszakadt-elidegenedett ember egyre inkább próbálja közelebb hozni magához az állatokat. És ha háziállatról beszélünk, manapság már mindenképpen meg kell említeni a papagájt, mint lehetséges választást. Ez az okos és gyönyörű madár hosszú ideje háziasított, nem csak elviseli, de igényli is az ember közelségét és képes a négylábúakhoz hasonló szinten ragaszkodni hozzá, ami persze felelősséggel is jár. A népszerű és ismert fajták csak a papagájok töredék részét fedik le. Az internetnek és az egyre szaporodó nemzetközi börzéknek és vásároknak köszönhetően rengeteg, eddig ismeretlen faj talál gazdára itthon is.
A Kis Herceg című remekmű óta tudjuk, hogy háziállatot tartani mindig sok felelősséggel jár. A mesében egy róka volt az alany, és bár ő nem egy klasszikus házi kedvenc, mégiscsak hasonlít a leggyakrabban tartott négylábúakhoz, a kutyához és a macskához. De felelősség és feladat kérdésében a papagájok sem maradnak alul! A tapasztalat megszerzése itt is elengedhetetlen és semmivel nem pótolható, mert ezek a madarak igazán üde és egyedi színfoltjai a természetnek.
A papagáj az európai kontinensen sehol nem őshonos, az 1800-as évektől kezdődően hozták be kereskedők, hajósok elsősorban Ausztráliából és Afrikából, később pedig Dél-Amerikából. Ez máris előrevetíti a tartásukkal kapcsolatos legnagyobb problémákat, az etetést és az európai klíma elviselését, na és persze a mozgásigényt. Figyelemre és szórakozásra is vágyik, ez a kettő még a tápláléknál is fontosabb számukra, ezt lényeges észben tartani a leendő tulajdonosnak.
A papagájokkal való ismerkedés igazából a tartásukkal kezdődik. Egészen más ezeket a csodálatos lényeket a youtube-on, vagy akár egy állatkereskedés kirakatában megfigyelni, de még az ismerősöknél, rokonoknál alkalmanként látott papagáj is félrevezető élmény. Őket lakva, azaz tartva lehet megismerni. A természet eme színes csodái társukként kezelik az embert, és egy kis neveléssel elsőrangú háziállat válik a természetben egyre jobban fenyegetett papagájokból.
Az alábbi történet és a teljes ügymenet a valóság szüleménye. Dokumentumokkal alátámasztott esetleírás következik arról, hogyan próbálják meg vérprofi, felkészült csalók kiénekelni a pénzt a sokszor nem, vagy nem kellően elővigyázatos, hiszékeny állatbarátok zsebéből, sajnos valószínűleg gyakori sikerrel.
A papagájok egyik alaptulajdonsága, hogy mindent megrágnak. Ennek következménye sajnos nem ritkán a mérgezés. Ha a madár beteg, és a szervi betegséget sikerült kizárni, akkor mérgezésre gyanakodhatunk. Ilyenkor érdemes körülnézni a lakásban, hogy a madár mit rágott meg, mert minden információ szükséges lehet a gyógyuláshoz. Tünetei például, hogy a tollait felborzolja, nem eszik, keveset mozog. A gazda feladata ezeket a tüneteket észrevenni, melyben a tapasztalat adja a legnagyobb támaszt, ennek persze ki kell fejlődnie.
Ha otthon már van egy kész madárkolóniánk vagy akár csak 2, vagy annál több madarunk, egy esetleges új jövevény bevezetése a csapatba tartogat kihívásokat. A legelső probléma a madarak egymáshoz való viszonyában jelentkezhet. A természetben náluk megszokott a rivalizálás, főleg területi kérdésekben. A tojók között is könnyen kirobbanhat az élet-halál harc, leginkább a párosodás és a tojások lerakása idején még akkor is, ha ez konkrétan nem történik meg, de időszerű lenne.
Néhány emlős kiemelkedik az állatvilágból azáltal, hogy segítenek a rászorulóknak. A papagájok körében sokáig egyáltalán nem volt észrevehető ez a jelenség, ez azonban a közelmúltban megváltozott, az afrikai szürke papagájnak köszönhetően. Egy kreatív kísérlet ugyanis áttörést hozott a viselkedésvizsgálatban. A papagájok imádják, ha foglalkoznak velük és ha feladatokat kell megoldaniuk. A tudomány pedig mindig profitál ezekből a kísérletekből.
