Az altruizmus - vagyis az a jelenség, hogy segítséget nyújtunk a rászorulóknak, még akkor is, ha az nem jár haszonnal - olyan tulajdonság, amelyre az emberek mindig büszkeséggel hivatkoztak az idők során. Az állatvilágban azonban nem csak "az emberiállat" képes demonstrálni az önzetlenséget. Egyéb emlősök - ideértve a farkasokat és a bálnákat - szintén képesek segíteni a fajuk többi tagjában, amikor erre felkérik őket.
A Seewiesen-ben (Németország) található Max Planck Ornitológiai Intézet munkatársai, Désirée Brucks és Auguste von Bayern kutatásokat végeztek, amelyek arra utalnak, hogy a papagájfajok is bemutatják az önzetlenség képességét. A kutatások az afrikai szürke papagájt helyezik a reflektorfénybe, de a kutatásba nem csak az egyenlítői Afrika régióinak őshonos madarát, hanem a dél-amerikai kontinens papagájait, például az arákat is bevonták.
Brucks és von Bayern nyolc afrikai szürke papagájt és hat kéktorkú arát vizsgált meg önzetlenség szempontjából, tanulmányukban megjegyezve, hogy intelligenciájuknak köszönhetően mindkét faj figyelemreméltó. A kísérlet első lépése az volt, hogy az összes papagájt megtanították, hogy adjon át a kutatónak egy zsetont, ami után a madár egy diót kapott jutalomként. Erre ezeket a madarakat viszonylag rövid idő alatt be lehetett tanítani: hamarosan mindannyian megtanulták, hogy az átadott zsetonért cserébe kapnak egy szemet az imádott csemegéből. Ezután jött a nehezítés: a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a madarak ugyanolyan lelkesen akarnak segíteni egy papagájtársnak is, mint ahogy a saját jutalmukért megdolgoztak.
E célból a kutatók az ugyanazon fajhoz tartozó papagájpárokat egy speciálisan kialakított kamrában helyezték el, amely elválasztotta őket egymástól és a kutatótól, kicsi hozzáférési és kommunikációs nyílásokkal ellátva. Az egyik papagáj elérte a zsetont, de nem tudta átadni a kutatónak, míg a másik papagáj nem érte el a zsetont, de hozzá tudott férni a kutatókhoz és persze a madarak egymást is elérték. A zseton nélküli papagáj minden esetben jelezte partnerének, hogy segítséget kér. A kérdés már csak az volt, hogy vajon a zsetonnal rendelkező, de azt felhasználni nem tudó madár segít-e a társának.
Mint kiderül, a kéktorkú ara papagájok egyáltalán nem voltak hajlandóak segíteni egymásnak. Ezzel szemben a nyolc érintett afrikai szürke papagájból hét úgy döntött, hogy segítséget nyújt partnerének, és zsetonokat ad át nekik, hogy képesek legyenek azt dióra váltani. Ráadásul, amikor a kutatók megfordították az afrikai szürke papagájok szerepét, azok, akik most a zsetonokat tartották, örömmel osztották meg azokat a partnerekkel, akik korábban segítettek nekik. A kutatók szerint ez a megállapítás azt sugallja, hogy ezeknek a papagájoknak is van bizonyos megértése a viszonosságról.
Brucks-t és von Bayernt még jobban lenyűgözte az a tény, hogy az afrikai szürke papagájok úgy döntöttek, hogy segítenek egymásnak, még akkor is, ha semmiféle kapcsolatban nem állnak azzal a madárral, akivel a kutatók összepárosították őket a teszt idejére. Ez azt is sugallja, hogy az e fajba tartozó egyedek egyszerűen motiváltak érzik magukat, hogy segítsenek egymásnak, függetlenül az egymáshoz való viszonyuktól, ami meglehetősen szokatlan viselkedés. A kutatók elmélete szerint az állatok általában sokkal inkább segítenek rokon személyeket, és nem éreznek motivációt az idegenek megsegítésére.
Ezzel szemben a kéktorkú ara még más kísérletekben is kitartóan bizonyította az önzőséget. Például, amikor a kutatók felajánlottak a madaraknak egy tál ételt, amelyet mindannyiuknak szántak, a csoportban uralkodó egyed elhúzta a tálat a többi madártól, hogy azok egész biztos ne férjenek hozzá. Vajon miért?
A tanulmányban következtetésként azt írták: "A társadalmi tolerancia fajspecifikus különbségei, különös tekintettel az élelmiszerekre, felelősek lehetnek a papagájfajok szociális viselkedésének változásáért."
Mit jelent ez a megállapítás a gyakorlatban? Az afrikai szürke papagájok olyan nagy állományokban élnek, amelyek tagjai folyamatosan változnak, míg a kéktorkú ara papagájok szigorúbb hierarchiával rendelkező kisebb csoportokba szeretnék szerveződni. A kutatók persze minél többet szeretnének megtudni arról, hogy a madarak miért viselkednek így. Vannak azonban bizonyos nehézségek a vadon élő madarak természetes viselkedésének tanulmányozásakor. A Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület adatai szerint a kéktorkú ara státusa "kiszolgáltatott", a populáció a vadonban gyorsan csökken, és a szakértők ma már az afrikai szürke papagájt is veszélyeztetett fajnak tekintik.
Kategória:
Papagáj tartás
Címkék:
Ararauna,
Fejlődés,
Szórakozás,
Játékok
Téma: Létezik önzetlen papagáj?, beszélő papagáj youtube