Az altruizmus - vagyis az a jelenség, hogy segítséget nyújtunk a rászorulóknak, még akkor is, ha az nem jár haszonnal - olyan tulajdonság, amelyre az emberek mindig büszkeséggel hivatkoztak az idők során. Az állatvilágban azonban nem csak "az emberiállat" képes demonstrálni az önzetlenséget. Egyéb emlősök - ideértve a farkasokat és a bálnákat - szintén képesek segíteni a fajuk többi tagjában, amikor erre felkérik őket.
![]()
![]()
A Seewiesen-ben (Németország) található Max Planck Ornitológiai Intézet munkatársai, Désirée Brucks és Auguste von Bayern kutatásokat végeztek, amelyek arra utalnak, hogy a papagájfajok is bemutatják az önzetlenség képességét. A kutatások az afrikai szürke papagájt helyezik a reflektorfénybe, de a kutatásba nem csak az egyenlítői Afrika régióinak őshonos madarát, hanem a dél-amerikai kontinens papagájait, például az arákat is bevonták.
![]()
Brucks és von Bayern nyolc afrikai szürke papagájt és hat kéktorkú arát vizsgált meg önzetlenség szempontjából, tanulmányukban megjegyezve, hogy intelligenciájuknak köszönhetően mindkét faj figyelemreméltó. A kísérlet első lépése az volt, hogy az összes papagájt megtanították, hogy adjon át a kutatónak egy zsetont, ami után a madár egy diót kapott jutalomként. Erre ezeket a madarakat viszonylag rövid idő alatt be lehetett tanítani: hamarosan mindannyian megtanulták, hogy az átadott zsetonért cserébe kapnak egy szemet az imádott csemegéből. Ezután jött a nehezítés: a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a madarak ugyanolyan lelkesen akarnak segíteni egy papagájtársnak is, mint ahogy a saját jutalmukért megdolgoztak.
![]()
E célból a kutatók az ugyanazon fajhoz tartozó papagájpárokat egy speciálisan kialakított kamrában helyezték el, amely elválasztotta őket egymástól és a kutatótól, kicsi hozzáférési és kommunikációs nyílásokkal ellátva. Az egyik papagáj elérte a zsetont, de nem tudta átadni a kutatónak, míg a másik papagáj nem érte el a zsetont, de hozzá tudott férni a kutatókhoz és persze a madarak egymást is elérték. A zseton nélküli papagáj minden esetben jelezte partnerének, hogy segítséget kér. A kérdés már csak az volt, hogy vajon a zsetonnal rendelkező, de azt felhasználni nem tudó madár segít-e a társának.
Mint kiderül, a kéktorkú ara papagájok egyáltalán nem voltak hajlandóak segíteni egymásnak. Ezzel szemben a nyolc érintett afrikai szürke papagájból hét úgy döntött, hogy segítséget nyújt partnerének, és zsetonokat ad át nekik, hogy képesek legyenek azt dióra váltani. Ráadásul, amikor a kutatók megfordították az afrikai szürke papagájok szerepét, azok, akik most a zsetonokat tartották, örömmel osztották meg azokat a partnerekkel, akik korábban segítettek nekik. A kutatók szerint ez a megállapítás azt sugallja, hogy ezeknek a papagájoknak is van bizonyos megértése a viszonosságról.
![]()
Brucks-t és von Bayernt még jobban lenyűgözte az a tény, hogy az afrikai szürke papagájok úgy döntöttek, hogy segítenek egymásnak, még akkor is, ha semmiféle kapcsolatban nem állnak azzal a madárral, akivel a kutatók összepárosították őket a teszt idejére. Ez azt is sugallja, hogy az e fajba tartozó egyedek egyszerűen motiváltak érzik magukat, hogy segítsenek egymásnak, függetlenül az egymáshoz való viszonyuktól, ami meglehetősen szokatlan viselkedés. A kutatók elmélete szerint az állatok általában sokkal inkább segítenek rokon személyeket, és nem éreznek motivációt az idegenek megsegítésére.
Ezzel szemben a kéktorkú ara még más kísérletekben is kitartóan bizonyította az önzőséget. Például, amikor a kutatók felajánlottak a madaraknak egy tál ételt, amelyet mindannyiuknak szántak, a csoportban uralkodó egyed elhúzta a tálat a többi madártól, hogy azok egész biztos ne férjenek hozzá. Vajon miért?
![]()
A tanulmányban következtetésként azt írták: "A társadalmi tolerancia fajspecifikus különbségei, különös tekintettel az élelmiszerekre, felelősek lehetnek a papagájfajok szociális viselkedésének változásáért."
Mit jelent ez a megállapítás a gyakorlatban? Az afrikai szürke papagájok olyan nagy állományokban élnek, amelyek tagjai folyamatosan változnak, míg a kéktorkú ara papagájok szigorúbb hierarchiával rendelkező kisebb csoportokba szeretnék szerveződni. A kutatók persze minél többet szeretnének megtudni arról, hogy a madarak miért viselkednek így. Vannak azonban bizonyos nehézségek a vadon élő madarak természetes viselkedésének tanulmányozásakor. A Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület adatai szerint a kéktorkú ara státusa "kiszolgáltatott", a populáció a vadonban gyorsan csökken, és a szakértők ma már az afrikai szürke papagájt is veszélyeztetett fajnak tekintik.
Kategória:
Papagáj tartás
Címkék:
Ararauna,
Fejlődés,
Szórakozás,
Játékok
Téma: Létezik önzetlen papagáj?, beszélő papagáj youtube