Napjainkra az egyke tartási mód szerencsére visszaszorult. Az információ terjedésének köszönhetően a nemzetközi madártartási trendek mára hazánkba is begyűrűztek, rengeteget változott a papagáj tartás minősége, aminek tollas kedvenceink is igazán örülnek. Egyre több madár kap tágas élőhelyet játékokkal, naponta szabadon engedik őket, a szerencsésebbek akár szobai vagy kerti röpdében élik mindennapjaikat. Nagyon sokat változott a táplálkozástudomány, bekerült az élelembe a napi friss zöldség és gyümölcs, illetve többféle célzott vitaminkészítmény, amivel erősíthetjük kedvencünk fizikumát.
Madárraj a természetben (zöldszárnyú ara papagáj)
Madárraj a lakásban
Hullámos papagájok a függönyön
Az egyetlen, továbbra is fennálló probléma a papagájok egykeként történő tartása. Ebben nem történt kellő szemléletváltozás, és ennek sajnos sokszor kedvencünk látja kárát. Tudomásul kell venni, hogy a madár a természetben társas lény. Kisebb-nagyobb csapatokban, úgynevezett madárrajokban élnek rokonaikkal, szüleikkel, fajtársaikkal, és ez a madárfajták legnagyobb részére igaz, de a papagájokra mindenképpen. A madarak tudományuk nagy részét ezen közösségek tagjaitól tanulják el az együttélés során. A raj ad nekik biztonságot, közösséget és egyben védelmet is. A madár fajtársai között élhet teljes életet, velük érzi jól magát. Bizonyos esetekben még az eltérő fajtájú papagájok összezárása is működőképes.
A kecske és a nimfa jól megvannak együtt
Nem ideális ilyen mértékben keverni a fajtákat...
Ezt a jólétet az emberi társaság csak a legritkább esetben képes pótolni. A háznál tartott papagájnál a szomorúság, idegesség, rikácsolás, és az ezekből következő tolltépés mind ennek a közösségnek a hiányából fakad, ezeket a jelenségeket a természetes közegben sosem tapasztalhatjuk meg. Ezen tünetek okozója minden esetben a magányos élet és az abból fakadó ingerszegény környezet. Az egyedüliként tartott madár számára a gazda, az emberi család jelenti azt, ami a természetben a madárraj. Ezzel csak az a probléma, hogy az ember nincs ott állandóan a madárral, nem tud folyamatosan aktív része lenni a mindennapjainak, legjobb esetben is csak néhány órára naponta. Márpedig a vadonban a madarak szinte soha nincsenek egyedül, hallótávolságnál messzebb nem mennek egymástól. Épp ezért sokk nekik, amikor a kiabálásukra nem érkezik válasz, egyedül veszélyben érzik magukat és állandósul a stressz.
Kettesben jobban esik az étel is
Sajnos nagyon ritka az a szerencsés állapot, hogy egy ember annyit foglalkozhasson az egyedül tartott madarával, amennyit az igényel. Éppen ezért tanácsos minden papagáj mellé legalább egy madár-társat beszerezni. Rengeteget javítunk vele kedvencünk életkörülményein. Nem kell félni a "dupla" zajmennyiségtől sem: a társasan tartott madár sokkal kevesebbet fog rikoltozni, mint a társait folyamatosan kereső és ezért kiabáló egyke. A madártársat kapó papagáj velünk emberekkel ugyanolyan barátságos marad, mint egyedülálló korában volt.
Fájdalmasnak néz ki, de nem az!
A csípés sem mindig fáj azért. A nagypapagáj persze nagyot csíp, de csak akkor, ha akar. És általában csak akkor akar, ha veszélyben érzi magát. Persze a gazda reakciói ebben az esetben nagyon fontosak, sosem szabad támadási szándékot vagy félelmet mutatni a madár felé, mert ezektől megvadulhat.
Papagáj Youtube: Fájdalmasnak néz ki, de nem az!
Kategória:
Papagáj tartás
Címkék:
Hullámos papagáj,
Fejlődés,
Szórakozás,
Párzás,
Felszerelések,
Papagáj fajták
Téma: Miért ne tartsuk magányosan a papagájt?, papagáj wikipédia