Egy ara papagáj drága mulatság. A papagájfélék (Psittacidae) családjának legnagyobb tagja, egy nagy jácintara többmilliós értéket
Értékeld!
Értékelés: 3.3
Magyarországon a zöldszárnyú arákat és a sárga-kék arákat tenyésztik leginkább, az ő értékük 300-800.000 Ft körül mozog általánosan. Akinek tehát van egy ilyen költőpárja, annak érdemes lehet megpróbálkozni a szaporítással.
Zöldszárnyú ara papagáj pár (chloroptera)
Na de mit nevezhetünk költőpárnak? Az egyik legfontosabb paraméter természetesen az eltérő nem, de ez annyira alapvető, hogy szinte említést sem érdemel. Érdekesebb a madarak kora. Elkülönül egymástól a tenyészérett és az ivarérett kor. Az ivarérettség az arák esetében nagyjából 5 éves kor körül eljön, de ilyenkor szaporításra még alkalmatlanok, annak ellenére, hogy a szervezetük már megfelelő mennyiségű és minőségű ivarsejtet termel. A valódi tenyészérettség az állattan definíciója szerint az az életkor, amikor az állat anélkül szaporításba vehető, hogy későbbi fejlődése (illetve haszonállatok esetében a termelőképessége) sérülne. Az óriáspapagáj életében ez nagyjából 7 éves korban jön el. Eddig kell tehát várnia annak, aki egy fiatalon beszerzett ara papagájt szaporítani szeretne. Nem kevés idő!
A szaporítani kívánt madarak nem állhatnak egymással rokoni kapcsolatban, mert ilyen esetekben beltenyészetről kell beszélnünk, ami a madárvilágban is hibás, rövid életű, rossz egészségű egyedekhez vezethet. Ha egyáltalán, mert a közeli rokonok, testvérek tojásainak a kelési aránya is sokkal gyengébb, mint idegen papagájok esetében. Hiába, a természet tudja, hol kell előre szelektálnia!
Sárga színmutáció
A következő dolog, hogy papagájaink nem feltétlenül fognak egyetérteni a gazdi párba állítási szándékával. Tehát hiába zárunk össze két ellentétes nemű, korban is stimmelő papagájt, ők nem fognak automatikusan párba állni még kistestű, egyszerűbben szaporítható fajta esetén sem, a válogatós arák esetében pedig szinte esélytelen a dolog. A kulcs a nagyobb választék. Általánosságban 3-3, minden paraméternek megfelelő hím és tojó összeeresztéséből jön össze sikeres tenyésztés. Ennyi madárból már ki fog alakulni legalább egy költőpár, akik párosodni, később fészkelni kezdenek és a maradék 4 madár kedvét is meg fogják hozni a dologhoz, akikből létrejöhet legalább még egy pár, akik szintén szaporodni fognak. Az állatvilágban ugyanis természetes, hogy eltanulják, követni kezdik egymás viselkedésformáit, a papagájok pedig kifejezetten féltékeny jellemek, ami az egyiknek van, az a másiknak is azonnal kelleni fog. Ezt a tulajdonságukat sikeresen lehet alkalmazni a tenyésztés során.
Kék-sárga ara papagáj pár
Az arák párosodási mechanizmusa kicsit eltér a madárvilág ezen szekciójának többi tagjáétól, ők ugyanis nem egymás hátára állva közösülnek, hanem a kloákájuk összedörzsölésével megy végbe az aktus. Ez az egyedi módszer igazán lebilincselő látványt tud nyújtani.
A környezet is lényeges, főleg a 3 tenyészpár esetén. Csak azok a papagájok kezdenek szaporodásba, akik tökéletesen jól érzik magukat a helyükön. Ehhez az aráknak hatalmas légtér kell, pláne, ha még sokan is vannak. Páronként nyugodtan lehet 10-15 négyzetméterrel számolni és persze mindnek külön odúra van szüksége, aminek a helyét is el kell találnunk, mert ha rossz pozícióba helyezzük el, a madarak egyszerűen nem vesznek róla tudomást és vagy nem lesznek hajlandóak tojni, vagy ami még rosszabb, összeverekednek azon, amelyik szimpatikus helyen van.
Egyedi színek
A költési, szaporodási időszak minden állat számára komoly stresszfaktor. A papagájok ilyenkor kifejezetten agresszívak lesznek, még a megszokott, szeretett gazdi is kaphat néha hirtelen jövő csípéseket. Egymással sem bánnak kíméletesen, ami komoly kihívás, mert ezek a hatalmas és erős madarak komoly károkat képesek okozni a társaikban, ez az időszak tehát extra odafigyelést igényel. Még az is előfordulhat, hogy a párok között alakul ki agresszió, tehát a költésre használt röpdét érdemes úgy megépíteni, hogy szükség esetén szeparálható területekre lehessen felosztani, hogy a feltüzelt madarak ne tudjanak kárt tenni egymásban.
Lényeges szereplő az odú. Egy ara papagáj hossza 80-90 cm, és el kell tudnia férni bent anélkül, hogy a farkát letörné, vagy más kényelmetlenséget kellene elszenvednie. Sőt, a hím is sokat lesz bent, tehát kettejüknek is megfelelő méretű odú kell! Az anyag általában fenyő, a sarkokat és egyéb réseket alaposan ki kell szigetelni, hogy ne menjen ki a meleg vagy be a hideg. A tojás lerakása viszont felveti egy újabb probléma lehetőségét. Az agyonkezesített és nevelt arák szaporodási ösztöne nemritkán kimerül a tojás lerakásában. Bizonyos madarak se költeni, se etetni nem hajlandóak és erre nem is lehet rávenni őket semmivel. Na de ha már ott van a (reményeink szerint) fias tojás, benne egy új kis élet reményével, akkor bizony tenni kell valamit. Van megoldás erre is, ahogy a baromfik esetében, úgy a papagájoknál is alkalmazható keltetőgép. A berendezés nagyjából ugyanaz, egy vízzel feltöltött, búrával ellátott tartály, ami a tojásokat bizonyos időközönként megforgatja, valamint állandó szinten tartja a párát és a hőmérsékletet. Az így kikelt papagájokat azután inkubátorba kell rakni és kezdetben két, később négy óránként etetni kell őket, mert a költeni sem hajlandó szülők ezt a feladatot sem lesznek hajlandóak ellátni, az biztos.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt az ember számára rendkívüli megpróbáltatásokat jelentő (a kétóránkénti időszakba az éjszaka is beletartozik!) feladatot pontosan hogyan kell elvégezni. Az etetés a kereskedelemben kapható, kifejezetten papagájoknak való kézi nevelőtáppal történik. Bizonyos leírások szerint azonban csak olyan kis papagájokat szabad etetni, akiknek a begye kiürült, vagyis van ürülék a madár alatt. Ha nincs széklet, az etetéssel várni kell. Ennek ellenzői azzal érvelnek, hogy a papagájszülő sem nézi se az órát, se a székletet, csak etet. Amennyiben a szülők hajlandóak etetni és nevelni is, egy kicsit könnyebb dolga van a gazdinak. Ilyenkor azonban szigorú fészekkontrollra van szükség, ami nem is olyan egyszerű, mert az arák agresszívan védik az odút a gazdával szemben is, ilyenkor őt is betolakodónak látják és kíméletlenül rátámadnak, ha a fészekbe akar nyúlni.
Hibrid arák
Erre jelent megoldást egy egyszerű IP-kamera, amit előzetesen a fészekbe kell építeni. A madarak ezt nem fogják bántani, mert megszokják, hogy a kezdetektől ott van a fészekben, persze azért érdemes valamelyik fenti sarokba szerelni, ahol nem érik el, és esetleg egy faburkolat is mehet rá, mely ápol és eltakar (hiszen elég, ha a lencse szabadon van). A kamera éjjellátó legyen, mert a fészket sötétben is meg kell tudni figyelni. Így benyúlkálás nélkül lehetséges a fészekkontroll és a tojások, illetve később a kismadarak rendszeres megfigyelése.
A kikelt papagájokra kéthetes korukig fel kell tenni az egyedi számmal ellátott jelölőgyűrűt és születésüket be kell jelenteni az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Osztálya (CITES) felé. Lényeges egy általános állatorvosi vizsgálat elvégzése is, a születés után minél hamarabb. Az újszülöttek 3 hónapos korukig maradnak az odúban, ha a szüleik nevelik fel őket. Ha nem hajlandóak nevelni, vagy a gazdi mindenáron kézzel szándékozik felnevelni a kicsiket, akkor ki kell venni őket az odúból és a már említett inkubátorban, később pedig egy ládában kell tárolni őket, amíg valamennyire önállóak nem lesznek. Az így felnevelt kicsik hamar megszokják az embert és kötődni fognak hozzá, így könnyebben és jobb árfekvésben értékesíthetőek hobbimadárnak a későbbiekben, de továbbszaporításuk nehézkes vagy egyenesen lehetetlen, így ebből a szempontból nézve egyfajta evolúciót zsákutcát jelentenek. A szülők által felnevelt madarakat is kezessé lehet tenni, hála ezen állatok kimagasló tanulási képességeinek, de azt be kell látni, hogy utólag az emberhez szoktatás kicsit nehezebb, mint újszülöttként.
Nem minden ara papagáj alkalmas szaporításra. Ma már nagyon gyakoriak a kézzel felnevelt, teljesen emberbaráttá szelídített példányok, akiket az internetet terjedő videókban is meg lehet csodálni, amikor szinte kutya módjára csüngenek a gazdájukon. Ez a nevelési és tartási mód elég sokféle vitát generált már a múltban, vannak ellenzői és bírálói is, de ezzel együtt persze sok gazdi örül a könnyen tartható, barátságos papagájának (aki sajnos rendkívül hajlamos a depresszióra és a tolltépkedésre, de ez nem tartozik ehhez a témához). Egy azonban szinte biztos: az ilyen, úgynevezett kettős bevésődéssel felnevelt papagáj nem a többi madarat, hanem az embert tekinti fajtársának és emiatt a legtöbb esetben nem lesz hajlandó egy másik madárral párba állni, így végső soron nem lesz továbbszaporítható, akármennyit is próbálkozik vele a gazdája.
Érdemes még megemlíteni a fajtakeresztezés lehetőségét, mely az aráknál kifejezetten jól működik. A sárga-kék és a zöldszárnyú keresztezéséből jön létre az úgynevezett harlekin ara, meglehetősen egyedi színezettel. Az így keletkezett hibrid aztán általában továbbszaporítható. Egy indonéz tenyésztő például ezeket a rendkívüli különleges példányokat saját maga hozta létre keresztezés útján, de a természetben is látható hasonló.
A különféle filmekben is feltűnő, folyékonyan és értelmesen beszélő papagáj karaktere a Kincs ami nincs Paquito-jától kezdve számtalan alkotásban feltűnik. Ezekből a szerepekből kialakult egy sztereotípia, ami azért nem teljesen fedi a valóságot, ezért érdemes ennek a témának egy kicsit a mélyére ásni.
A háziállatként vagy hobbimadárként tartott, otthoni papagájok kivétel nélkül egy nagy csoportba, az úgynevezett papagájalakúak közé tartoznak. ők pedig a a madarak osztályának egyik rendjébe tartoznak rendszertanilag, besorolásuk összesen 443 fajt számlál. Sokuk a legtöbb rajongónak már ismerős lehet.
Az óriáspapagáj mint háziállat egyre népszerűbb. Magyarországon a nagy papagájok között a kék-sárga ara papagáj vezeti a listát, ezt a fajtát ismerik a legtöbben (már csak a kalózfilmekből is) és az alapvetően macerásan tartható és nemritkán problémás személyiségű óriáspapagájok között ő a legjobban kezelhető, tartható.
Kiváltságunk, hogy olyan hihetetlenül szép és intelligens lényeket tudunk társként tartani, mint az ara papagájok. A legkevesebb, hogy ezt oly módon tesszük, amely lehetővé teszi számukra ara papagájnak lenni - és ez azt jelenti, hogy lehetővé kell tenni számukra a repülést. De ez nem könnyű feladat. A közelmúltban fokozódott az érdeklődés a nagy papagájok iránt. Ezen érdeklődés nagy része a kedvtelésből a madarak tartása és gondozása területével kapcsolatban jelent meg.
Lenyűgöző szépségű és egyben a legnagyobb méretű díszmadarak. Egy méter körüli hosszuk és nem ritkán 2 kilogrammot is elérő súlyuk van.
Dél-Amerikából származnak. Fő tápláléka a dió és a különféle gyümölcsök, kisebb részben zöldségek. Csőrük a legkeményebb magok feltörésére
is alkalmas. Hosszú életűek, megfelelő körülmények között tartva 40-50 évig elélnek, de a 70 év sem lehetetlen.
Hazánkban a két legelterjedtebb faj a Sárga-kék ara (Ara ararauna) és a Zöldszárnyú ara (Ara chloroptera). Tartásuk CITES engedélyhez kötött.
Az ara papagáj rendkívüli intelligenciával rendelkezik. Barátságos, szeretetteli és játékos, erősen kötődik a gazdájához, de ugyanakkor nagyon
igényli is a foglalkozást, elhanyagolva rosszekedvűvé válik. Beszédképessége nagyon jó, tanulékony fajta.
Megfelelő körülmények között tartva fogságban is szaporodik. Helyigénye nagy, kerti röpdében vagy madárszobában kell tartani.
Az arapapagaj.hu weboldal nem tárol adatokat a látogatókról, és harmadik félnek sem szolgáltat ki semmit.
Az oldalon található minden tartalom, videó és fénykép a szerző és üzemeltető tulajdonát képezik.
Az anyagok más oldalakon való felhaszálásához a szerző engedélye szükséges.
